Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 7.a.72.)

1971. szeptember 14. oktatói értekezlet

- 7 lyesen fel kell venni - leginkább adminisztrativ eszközökkel - a harcot, egyéni és kollektiv javaslataikat mindig elvetettem, mert okkal lehetett tartani attól, hogy az ifjúság provokálva érzi magát és a nem eléggé változó egyetemhez nem fog nehézségek nélkül újra visszatérni.

Jelenleg más mozgalmaktól inspiráció nemigen érkezik, az egyetemi mozgalmak lanyhultak, az ifjúság nyugodtabb. bz az egyik feltétele annak, hogy jelentősebb előrelépést tegyünk.

'.Tárgyilagosan meg kell vallanunk, hogy az ifjúság lázadása vagy a lázadásig ugyan el nem jutó hevesebb vagy lanyhább mozgolódása az egyetem ellen sok vonatkozásban jogos elégedetlenségből fakadt. Az egyetemek nagy többsége egy évszázad óta alig fejlődött valamit és bár a szovjet rendszer alapján kialakított szocialista egyetemek a marxista-leninista elmélet alkalmazásával,a hallgatók kisebb csoporjaival való foglalkozások módszerének bevezetésével megelőzték a tipikus nyugateurópai egyetemeket, tudományegyetemi oktatásunk sok tekintetben elavult, tartalmi vonatkozásokban maradi, módszereiben megkövesedett volt. Az elmúlt esztendők során egyre inkább divatja múlttá vált az az egyetem amely a hallgatóságot nagyobbrészt passzivitásban tartotta, amely arisztokratikusan, lezárt tételeket prelegált, ahol a szocialista egyetemmé válás utáni első nekilendülés megtorpanása után egyes tudományszakokban hitbizományok kezdtek kialakulni, tanszéki magánbirodalmak körvonalai bontakoztak ki, ahová a hallgatóságnak vagy a hallgatóság jelentős részének belépése nehézségekbe ütközött, amelyben az oktatók egyrészének viszonya a hallgatókhoz túlságosan hivatalos jellegűvé, az előadó és a hallgató viszonyává, nem pedig a pedagógus és a nevelt fiatalember viszonyává vált.