Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 7.a.71.)
1970. október 20. I. rendes- A Kar oktatóinak értekezletével kibővített-ülés
I _ I_____I___ 1- 17 //g. ben van. Szive szerint visszautasitaná a tanulmány elfogadását, de nem teheti, mert ezzel az aspiránst elüti az életjáradéktól és az előmeneteltől. így kénytelen megalkudni a lelkiismeretével. Dr. László Tivadamé /MM/ a szakosítást illetően kifejti, hogy ez az igény a különböző szervek oldaláról merült fel, s mi nekik óhajtottunk jobban kiképzett embereket adni. Az egyetemnek alapvető célja, hogy kielégítse az ilyen irányú társadalmi igényt. Érthető módon azonban az igény a gyakorlati élet oldaláról túlságosan is elaprózott, szakosított képzés iránt merül fel, a felsőoktatás azonban nem térhet rá arra, hogy specialistákat képezzen, csak azt a lehetőséget tudja megadni, hogy az adott szakma alapjainak elsajátításával az illető a gyakorlatban később továbbképezze magát. A szakosítás bevezetésének egyik indoka az volt, hogy meg kell keresni a jogászképzésben azt a módszert, amely révén az egész szükséges ismeretanyag csökkentése nélkül a hallgató megtanulja azokat a részletismereteket, amelyekre későbbi jogászi működésében szüksége van és amelyek alapján továbbképezheti magát. Hiszen 80 %-ban minden hallgató azonos anyagot tanul, helyes aránynak látszik, hogy a további 20 % keretében foglalkozzék a jog- és államtudományok valamely külön ágával. Hozzájárult ehhez a rendszerhez az is, hogy a jogászi képzésben is már hosszabb ideje a tárgyak egy része szabadon választott vagy fakultativ speciálkollégium. Most ezt annyiban tettük szervezetté, hogy a hallgató ne teljesen ötletszerűen válasszon magénak tárgyakat, hanem a 20 % keretében próbáljon szakosodni, például az igazgatási ágazatban elmélyülni. Nézete szerint a jelenlegi rendszer erre optimális lehetőséget ad.
