Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 7.a.71.)

1970. december 1. I. rendkívüli

- 15 4'Г/'

seire vonatkozólag két felszólalást, dr. Kádár Miklós és dr. Schmidt Péter felszólalását vesszük elő, első pillanatra mindegyik nagyon élénk benyomást tesz. Kádár Miklós professzor szemben Schmidt Péter docenssel tagadta, hogy valami határokat kellene szabni a szigorlaton megkövetelhető anyag tekintetében és az egyetemi jellegű tudás számonkérését szorgalmazta. Az ilyen tematikák azonban mégis orientálnak egy bizonyos értelemben, többet jelentenek, mint egy Írott anyagot, a kar egyénisége kifejezésre juthat a szigorlati követelményekben, mint ahogy a programokban is kifejezésre juthat és igy nem szükségtelen sem a program, sem a szigorlati követelmények felállítása. Világossá vált a vita során az is, hogy a tematikák címzettjei egyfelől a hallgatók, akik abból a témakörből kötelesek számot adni tudásukról, amelyet a szigorlati tematikák meghatároznak, másfelől az oktatók, akik annak alapján kérdezhetnek, amint ezt a Király Tibor professzor által készített anyag is szószerint kifejezi. Nézete szerint ki lehet adni ilyen szigorlati tematikát, csak ne legyen az anyagot merevítő jellege, ezért inkább kari kiadványként kellene kiadni, minden kar tud ilyen nyomtatványokat készíttetni, az ilyen alacsonyabb szintű forma könnyebben módosítható, talán annak a rugalmassági követelménynek is eleget tud tenni, amelyet Kádár Miklós professzor okkal megkövetel.

Arra a kérdésre, hogy az előadások során megemlített anyag milyen mértékben szerepeljen a szigorlati tematikában, csak akkor tudna válaszolni, ha el lehetne érni, hogy a hallgatók feltétlenül jelen legyenek az előadásokon, mert akkor ott sokmindent el lehetne sajátíttatni. A budapesti kar felfogása szerint az előadásokon való részvé-