Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 7.a.71.)

1970. október 20. I. rendes- A Kar oktatóinak értekezletével kibővített-ülés

- 12 ­lenne helyes a hallgatókat szakosodásra kényszeríte­ni, legfeljebb propagandát lehet kifejteni, hiszen senki sem tudja garantálni, hogy az illető x hall­gató azután a szakosodásának megfelelően tud elhe­lyezkedni. Ilyen körülmények között egy adminisztra­tív jellegű kényszer csak hátrányos lehet politi­kailag is. Ami azt illeti, hogy várjunk az állásfoglalással, a végleges ítélettel, ez helyes, de nem jelentheti azt, hogy a már látható hibákat fel ne tárjuk. A következőkben arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy választási lehetőség van és a hallgatók éljenek vele. Később majd lehet elemezni, hogyan éltek vele a hallgatók. Nem ért egyet a tudományos munkát illetően a je­lentés túlságosan optimista hangjával. Nézete sze­rint a Kar tudományos produkciója nagyon egyenet­len. Nem lehet arról beszélni, hogy a Karon valami­féle tudományos légkör lenne és majdnem minden te­rületen számottevő tudományos munka folynék. Bizo­nyos fokig akadályt jelent az, hogy még mindig ta­lálkozunk az egyetemi anyagokban olyanfajta beállí­tással, amely félti az oktatást a tudománytól, önzésnek állítja be azt, ha valaki monográfiákat ir ahelyett, hogy oktatna és nevelne. Világos, hogy az oktatási-nevelési kötelezettségnek eleget 4 kell tenni, de a két területnek az egyetemi anyagokban szereplő szembeállítása mélységesen hibás és ká­ros. Ha valaki egyszer megfogalmazott magában egy átfogó témát, az előbb-utóbb áttör minden akadá­lyon, mert mélységesen izgatja az illetőt és ennek következtében az a legnagyobb erőfeszítésekre is képessé válik. De nem ££ az általános, van egy olyan nyilván nem tudatos jelenség, hogy valaki egy

Next

/
Thumbnails
Contents