Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 7.a.70.)

1971. február 16. III. rendes

I

3>

dr. Horváth Pál régóta várt valami lényeges változást, előrelépést az esti-levelező oktatás terén. Ami itt elhangzott, eléggé deprimálta, ezért szeretné megfordítani az eddigi hangvételt. Való igaz, hogy százalékban nem is к fejezhető ki a különbség a nappali és az esti-levelező oktatás közt, ezt az államvizsgán látni lehet, ügyfajta társadalmi igazságtalanságot jelent, hogy a nappali tagozatos hallgató magasabb szinten teljesiti kötelezettségeit, mint a levelező hallgató, aki viszont már a helyén ül az állami vagy a társadalmi élet. valamely területén. A levelező oktatás azonban hozzátapadt elmúlt 25 évünkhöz, a műnké.sszemináriu- mokkal kezdődött, amelyek során 1200 fő futott át az egyetemen és amikor megvizsgálta, kiderült, hogy alig kétszáznál több közülük az, aki elfogadható szinten belépett az uj államapparátusba és ott szolgálta a népi állam megerősítését. A második hullám az 50-es években volt és vezető valamint középkáderek képzését célozta, többezer hallgató tanult, de közülük csak néhány százalék állta meg a helyét és tölt be ma is jelentős posztot. Az esti-levelező tagozaton az a hiba, hogy nem követelünk meg magasabb színvonalat. A nappali tagozatos hallgatótól megköveteljük, hogy készüljön fel, miért nem tesszük ezt az esti-levelező tagozaton is? Hogy meg lehet követelni, az kitűnik abból, hogy minden évben becsúszik a hallgatói tudományos pályázatok közé egy-két olyan pályázat, amelyet esti vagy levelező hallgató irt, s elfogadható, sőt dijat is kap. Vannak esti-levelező hallgatok, akiknek a zárthelyi dolgozata kiváló minősítést kap, vagy kiemelkedő az államvizsgájuk, doktori értekezésük. A megoldás módja inkább az, hogy kapjon az /11am- és Jogtudományi Kar megfelelő személyzetet és elegendő termet ahhoz, hogy színvonalason tudja oktatni ezeket a hallgatókat. Amikor az esti tagozaton megkísérelte bemutatni a jogtörténeti