Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 7.a.59.)

1960. október 29.

12

'7 r

éL y

Úgy véli, hogy a helyes módszer az lenne, ha az előadáslátogatást nem korlátoznánk a dékánátus feladatára, kéri a hozzájárulást ahhoz, hogy a kar oktatóinak az összessége segitsen e ^unkának az elvégzésében. Nem utolsó dolog a hallgatók megkérdezése sem az előadásokról, azonban csak a módszer megbiralisánál, a tartalmi megbirálásnál nem.

Búzás elvtárs felvetette a folyamatos tanulást.

Ez mindenkit alaposan foglalkoztat. A legjobb esetben rohamtanulás tapasztalható a hallgatóknál. Bizonyos módszerek fel- használásra kerülnek sxnsk a folyamatos tanulás biztositására. Az észrevétel azon részével egyet lehet érteni, hogy a hallgatók nevelése a legközelebb áll ennek a feladatnak a módszertanához. Ha kialakul az a légkör, hogy a hallgató folyamatosan tanulni köteles, akkor ez a probléma megoldást nyer. Nem lehet elvárni, hogy akár a tanács*, akár a dékánátus képes legyen a folyamatos tanulást minden hallgatónál elérni. Akár munkátervpontkénií, akár egyébként, legfontosabb feladat a tanszékek tekintetében. Minden tanszék XsjtxgK forditson ■ gondot arra, hogy a hallgatóknak megfelelő módszerrel gyakorlati órákon, egyéb körülmények között a tanulásban történt előrehaladását ne csak nyilvántartsa, hanem előáozditsa.

A hallgatókkal való foglalkozás is ennek sikeres módszere lehet. Nem elégséges az egyes félévek végén a vizsgaeredményekből levonni a következményeket arra, hogy ezen a területen sok kivánnivaló létezik. Az I. félév folyamán a tanulmányi fegyelem - a formális részét illetően is - igen laza. Felkéri az

I. évfolyamon oktató tanszékek dolgozóit, hogy ebben az ügyben személyesen fejtsenek ki közreműködést, ha igy nem megy, el fognak menni az adminisztrativ módszerekig.

Úgy gondolja, hogy mindnyájan egyetértenek.