Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1956-1957 (HU ELTEL 7.a.55.)

1956. szeptember 22.

(- 21 ikat is megkérdezni, ez pedig nem igy történt.

Úgy tudja, hogy a HISZ kezdeményezte ezt a,dolgot.

A DISZ-nek meg kellett volna kérdeznie a DÉKÁNT és az egyetem oktatóit. Szeretné, ha a jővőre nézve a DÉKÁN odahatna, hogy az ő előzetes hozzájárulása nélkül senki az egyetemtől ki ne vezényelhessen hallgatókat.

DÉKÁN közbevetőleg közli, hogy a DISZ az enge- déylét kikérte.

KÁDÁR MIKLÓS egyetemi tanár ismételten előadja, hogy azért helyezkedett erre az álláspontra, mert az ilyen távollétek a fegyelem súlyos meglazulásá- hoz vezetnek. A II. évfolyamról elment hallgatók között például 6 szakérettségis van. A szakérettségis hallgatók fizikai munkából jöttek az egyetemre, ezeknek a tanulmányi idejét nem szabad megrö- viditeni. Szeptember 17-én katalógust olvasott és megállapította, hogy az évfolyam jelentős része távol volt, anélkül, hogy Mohácson lett volna.

Ehhez járult még a jogtörténeti tanszék dolgozói által vezetett külföldi tanulmányúton lévő hallgatók távolléte is. Kéri, hogy a Kar bármilyen az egyetemtől való eltávolításra irányuló rendelkezéssel szemben foglaljon állást.

MÓRA MIHÁLY teljes acégészében csatlakozik KÁDÁR professzor véleményéhez.

Egy másik kérdést is szeretne itt felvetni. Nemrégiben egy pályázati hirdetmény jelent meg a szegedi tudományegyetem " pálgári és büntető eljárási jogi " tanszékének egyetemi tanári állására. Ilyen tudományág azonban nincs, csak külön polgári

és külön büntető eljárásjogi tudománya. Feltűnő ez a pályázati kiírás azért, is mert aki csak egy kicsit is ismerte a számbajöhető személyek körét, tudta, hogy olyan van közülük, aki az egyik vagy másik tudományágat, a polgári eljárásjogot, vagy a büntető eljárásjogot műveli, de olyan egyetlen sincs aki mindakettőt. Karunk fiatalabb oktatóit az ilyen helysctelen pályázatkiirás nem buzditja a pályázásra. Pedig a tudomány fejlesztése megkívánja, ho^y az arra alkalmas oktatóink nagyobb felelősséget igénylő, nagyobb teljesitményre serkentő önálló munkai- körbe kerüljenek. Ilyen szempontból a vidéki Karok pályázatai különös figyelmet érdemelnek. Adott esetben tanszékünk egyik a felsőoktatás kiváló dolgozója kitüntetést elnyert telhet séges adjunktusát az is visszatartotta a pályázattól, hogy ő csak a büntető