Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1956-1957 (HU ELTEL 7.a.55.)
1956. szeptember 22.
1 Legyen egy hallgatói kategória: az ösztöndíjas hallgatók kategóriája, ezekkel úgy foglalkozzunk, mint akiket elakarunk helyezni a négy év elvégzése után» Ha azonban valaki minden állami támogatásról lemond, a saját költségére egyetemi tanulmányokat végezhessen, ha középiskolai végzettsége erre alkalmassá teszi, - engedjük ide a saját felelősségére. Beszélünk az egyetemi szinvonal emeléséről, de ugyanakkor vannak azok között olyanok, akik nem minden esetben felelnek meg, de nem engedhetjük őket lemorzsolódni, mert akkor nem telje sit ettük állami kötelezettségeinket. A lemorzsolódott ösztöndíjasok helyére a másik kategóriából a legkiválóbbakat átsorolhatnánk. A negyedik év végére igy a szine- java marad az ösztöndíjas kategóriában és ezeknek az elhelyezéséről gondoskodnánk. A munkás- paraszt származásuaikjfe minden segítséget meg kell adnunk, hogy megmaradhassanak a tanulmányok végéig. Mindenesetre jóvá kell tenni a mostani felvételi rendszert • SZABÓ IMRE egyetemi tanár kérdést intéz Nizsalovszky professzorhoz, hogy a másik kategóriába végző el nem helyezettekkel mit fogunk csinálni? Vajon közmegelégedést kelt - e, ha diplomások elmennek segédmunkásnak? BECK SALAMON egyetemi tanár előadja, hogy néhány évvel ezelőtt Móra professzor a dókán megbízásából felkérte őt, hogy tegyen közzé a vidéki sajtóban egy cikket, a jogi karra való toborzás érdekében. Most alig néhány év eltelte után éppen az ellenkező problémánk van. Ő is helyesnek tartaná a Nizsalovszky professzor által emlitett két kategóriát. Próbált is már ilyen előterjesztést tenni a rektorátusban, de elutasításra talált. Még az elhelyezési nehézségek ellenére is tartja azt az álláspontját, amelyet Nizsalovszky is képvisel. Igenis meg kellene nyitni a lehetőséget a saját felelősségükre tanulni akarók előtt. Még mindig jo£b ha van egy bizonyos tartalék, amelyből válogatni lehet. Ez a kérdés nagyobb megvitatásra szorul, nem lehet elkapkodni, nagyon komolyan meg kell nézni. Javasolja, hogy ennek a kérdésnek a megvitatására küldjön ki a Kar egy külön bizottságot. SÖRSI G-YTTLA egyetemi tanárnak ebben a* kérdésben az a véleménye, hogy a hibák ellenére sem lehetmondani, hogy ez az ösztöndíjas rendszer rósz. A hibák kiküszöbölésére egyetért Beck professzorral, hogy bizonyos tartalékra szükség van. Ebből azonban nem kell azt a következtetést levonni, hogy ezt a rendszert teljese ki kell dobni. Ezt nyilván Nizsalovszky professzor sem akarja, mert fenn akarja tartani az ösztöndija kategóriát is. Nem arról van itt szó, hogy az álls nak csak ennyi és ennyi emberre van szüksége. Az
