Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)

1956. május 5.

4/ Az I. fejezet szól a munkajog rendszeréről, s azt általáno és különös részre osztja. Ez a felosztás igy kérdéses, v agy legalább is kérdéses az ennek alapján a tankönyvben adott megoldási mód Így ugyanis a munkajog összes fő elvi kérdései - a munkajogviszonyt kivéve - a különös részbe kerülnek: a különös rész kérdése a munkaszerződés, a munkaidő, a pihenőidő és a száBadság, a munkabér, a jóléti és kulturális szolgáltatások, a munkavédelem - s még hozzá mindez a különös rész egyik felében. Ugyanakkor lényegében ugyan ezekről a kérdésekről beszélünk az alapelvekről szólva. Kérdés, hogyan lehetne ezen s^teni; igy a két rész nem áll az általános és a különös viszonyában; sőt a különös részen belül is diszproporcio- nalitás adódik a vállalati munkajog és a többi rész között.

5/ Az előzőkben érintette az V.fejezet némely elvi kérdését ií Rudolf elvtárs - nézete szerint - joggal veti fel, hogy a munka- viszony és a munkajogviszony igaz, hogy túlzottan messzire kerül egymástól; összevonásuk azonban - véleménye szerint - helyes lenne. Az I.fejezetet ugyanis, amely a társadalmi munkaviszonyról szól, követnie kell a munkajogról, mint egészről, mint a munkajogi normák rendszeréről szóló fejezetnek; az adott, kialakuló, a termelési viszonyoknak megfelelően létrejövő munkaviszonyok először a maguk általánosságában, az uralkodó osztály általános akarataként, absztraki formában a munkajogban fejeződnek ki. A munka jogviszony olyan munka- viszony, amely létrejöttekor szinte automatikusan jogviszony formájj ban jelentkezik, a munkajogi szabály alá tartozik; a konkrét munkav1 szony konkrét munkajogviszony formájában tükröződik, fejeződik ki.

Ez a jogviszony elmelet lényege: a jogilag meghatározott társadalmi viszony ideológiai tükröződése. Annyi bizonyos, hogy a munkajogviszonynak erről a társadalmi-gazdasági tartalmáról nem sik szó a jogviszonyról szóló fejezetben; ez feltehetően összefügg azzal, hogy nincs kidolgozott általános jogviszony-elméletünk, s igy a munkajogviszonyt illetően a tankönyv nem oldhatja meg azt, amit a jogelméletnek kellene megoldania. Mindezek folytán a munkajogviszony ról szóló fejezet leiró jellegű marad, csak jogi, de nem beszél vagy, nem eléggé beszél a munkajogviszony társadalmi lényegéről, minthogy ezt elintézettnek veszi az I.fejezettel. Ebből jogosan adódik bizonyos hiányérzet az olvasó számára.

6/ Nézete szerint egyébként a jogviszony egyes elemeinél a tankönyv nagyon röviden végez a történelmi elemzéssel; a munkajogviszony alanyainak történeti fejlődését alig érinti; rendkivül érdekes fejtegetés adódott volna a munkajogviszony tárgyát illetően annak kimutatásával, hogy hogyan változott a történeti fejlődés során^ez a tárgy - a jogok és kötelességek viszonya, de maga a dol-E gőz ót ól követelt munka is. Bizonyos szociológiai elemek feldolgozás? e téren rendkívül meggyőzővé tette volna egyrészt a szocialista munl jog magasrendűségét, másrészt pedig azt, hogy még a látszólag olyan mozdulatlan elemeket is, mint a jogviszony elemei, mennyire meghatározok az adott társadalmi-gazdasági rendszer.

Befejezésül megjegyzi, hogy ezek az észrevételek nem akarják Kisebbíteni a tankönyv érdemeit. Magam is csatlakozom azokhoz, akik1 a tankönyvet a maga egészében hasznos, jó munkának tartják. Meg- jegyzései talán felhasználhatók lesznek a tankönyv további kiadá-