Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)
1956. január 28.
a témának az előadását szinte az utolsó pillanatban. A vitában kiderült, hogy a DISz munkát sok szempontból pozitiven kell megítélnünk. A DISz sokat tett annak érdekében, hogy a Párt augusztusi határozata megvalósuljon. Ennek ellenére azt gondolja, hogy ezt az alkalmat, is fel kell használni, hogy felhívjuk a DISz figyelmet ahol a DISz-munka további javítására van szükség. Szeretné f lhivni a DISz figyelmét arra, hogy bizonyos értelemben intenzivebbé kell tenni a DISz munkát. Meg kell állapítani, hogy a DISz ezt a kéüest nem vetette fel. Megítélése szerint például a tanulmányi munka területén a propaganda nem volt kielégítő. A DISz munka nem tudta nyomonkövetni a vizsgák jelenségeit. A második fo'ntos probléma ‘bizonyos DISz funkcionáriusok általános helyzete. Van egy néhány egyébként becsületes, derek, a Kar szempontjából pozitiv ember, akik olyan mértékben emésztik fel energiájukat a DISz munkában, hogy saját tanulmányi munkájuk rovására megy. Ezért is felelősek vagyunk, előbb észre kellett volna ezt vennünk. A DISz munka állami támogatása annyit jelent, hogy a DISz funkcionáriusok tekintélyét növelnünk kell, ez pedig szorosan összefügg tanulmányi eredményeikkel. < A II. félév fontos feladata, hogy minden tanszék különös gondot forditson az évfolyam DISz funkcionáriusaira. Állandóan ellenőrizzék, hogy folyamatosan kászülnek-e, nem maradnak-e el, és abban a pillanatban, ha baj van, közbe kell lépni. Ezeknek a .fiataloknak ‘a ‘fejlődése, a professzoroknak egyik legfontosabb dolga. Ez nemcsak szakmai kérdés, hanem -annak a kérdésé is, hogy ezúton is támogassuk a DISz munkát. A második félévi tanszéki munkák megítélésénél ezt különösen figyelembe fogja venni - mondotta - . Ettől függ jelentős részben a MÁRTONÉIT professzor által felvetett probléma, hogy milyen befolyásuk van a tömegekére a DISz funkcionáriusoknak. Nem arról van itt sző, hogy spiclinek használjuk fel őket. MÁRTONEFY professzor sem erre gondolt, hanem arról, hogy a DISz funkcionáriusoknak bátrabbakká kell válniok még a népszerűtlen feladatok elvállalását is. Ez nagy erkölcsi bátorságot ás önlegyőzést követel meg, de erre feltétlenül rá kell nevelni a hallgatókat. Meg kell tanitani őket a bátor kiállásra a párt, a DISz és az állami vezetés mellett. A DISz munka általános értékelésének problémájával kapcsolatban még az ifjúsági egység kérdését veti fel. Itt bizonoys vonatkozásokban tényleg átmentünk a másik oldalra. Tényleg kezdjük elszigetelni a hallgatók egy részét. Nekünk az egész ifjúságra szükségünk van, mindegyikkel foglalkoznunk kell. Világos, hog^ nem egészséges, hogy az értelmiségi és a kispolgári hallgatók megtűrt hallgatóknak érezzék magukat. Ügyelni kell arra, hogy az értelmiségi és a kispolgári hallgatók ne kényszerüljenek külön csoportokba. Könnyen lehet, hogy egyetlen ellenséges hang befurakodására ezekből a csoportokból helytelen irányba forduló csoportok származnak. A II* félév folyamán a professzorok foglalkozzanak ezekkel a prtravetett emberekkel. Helytelen dolog az is, ha DISz munkát kérnek ás nem adunk nekik. Ellenőrzni kell munkájukat, de foglalkoztatni kell őket, az ifjúsági egység meg- valósitása érdekében, az egészséges mag megvan a DISz-ben, de nincs meg az átfogó ereje. Arra nézve, hogy^milyen társadalmi munkát adjunk az ifjúságnak, teljesen egyetért BEÉR elvtárssal /lakóbizottsági ülések, tanácsválasztások, kisgyülések, könyvtárrendezések stb./.
