Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)

1955. december 3.

- 7 felvetésével inditást kell adni másoknak, hogy a megoldást keressék. Az ilyen nézeteket didaktikai okokból helyes tipográfiailag is érzékeltetni /pl. petit szedéssel/.

< fagyon örültem, amikor a szovjet módszertani irodalomban, amelyet nyilván az előadmány készítője is forgatott, rábukkantam a kérdés azonos felfogására. A szovjet tudósok a tankönyvekre is szükségesnek tartják, hogy ott problematikus kérdések is helyet kapjanak: "Mutasson rá a tankönyv - Írja az egyik - e kérdések megoldásának lehetséges útjaira, tárja fel a* tárgyalt terület további fejlődésének perspektíváit"* A tudományt perspektíváiban és meg nem oldott kérdéseiben is be kell mutatni. "Ennek - fűzi hozzá Pozin prof. - a nevelés szempontjából is nagy jelentősége van. A hallgatónak nemcsak a ténybeli ismeretek bizonyos meghatározott mennyiségét kell a tankönyv használata végén elsajátítani, hanem az alkotó gondolkodást is meg kell tanulnia." 'Ennek előfeltétele, hogy a tankönyvirók- nál az fennforogjón*

4* A továbbiakban egy-két kérdésre - időhiány miatt - csak röviden kívánok rámutatni. ,

A 19. pont Szerint az u.n. elméleti tárgyaknál követelmény a tudományág alapvető ismereteit adja, ezzel szemben a tételes tárgyak egy részéről /pl. eljárás jogok/ az egész tételes anyagot feldolgozza. A szembeállítás nem szabatos. Az illető büntető és polgári eljárási jogok is csak az álapvető ismereteket adhatja, már csak a tankönyv szűkre szabott terjedelménél fogva is, de ezt adja az egész tudományágra nézve is. De az előadmány minden i- lyen megkülönböztetés'nélkül azt követeli, hogy a tankönyvek a legfontosabb alapvető ismereteket tartalmazzák /2./

A 23* ponthoz meg kell jegyeznem, helyesebb volt a Felsőoktatási Szemlében közölt szövegezés, amely a tényeknek is jobban felelt meg. Jelenlegnis készül pl. a római jogi tankönyv, amelyet egy szerző ir. Csak megemlítem, hogy a szovjet Sztogovics-Cselcov-Kleinman és a lengyel Schaff - hogy csak a jogászokat említsem - egyedül Írták tankönyveiket, semmivel sem rosszabbak, mintha munka- közösségben készültek volna. Ha jövőre állna is, amit a 23* pont mond, az indokolásnak a többletköltségre utaló része nem meggyőző, azt jobbal kellene helyettesíteni: miért kellene három jogi karon pl. 3 különböző római jogi tankönyv? A Szovjetunióban egy-egy egyetem által készített, több tízezer példányban megjelenő tankönyveket nem három, de jóval több karon használják* A fontos az, hogy a^tankönyv jó legyen és a' szerzői a 24* pontban megjelölt módon jól legyenek kiválasztva. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogyaz "illető tudományág legkiválóbb képviselői" - és a "kérdéses tárgyat az összes tanszéki előadók" kategóriái nem mindig esnek egybe.

A 26. pont fogalmazása félreérthető látszatot kelt, itt is jobbvolt az eredeti /23» p*/ fogalmazás. Helyes az aktivahálózat ^gondolata, mert kifejezésre juttatja, hogy a tankönyv^ részét az illető szaktárgy minden művelője sajátjának tekinti. Az "anyagszolgáltatás" azonban elég tágkörü fogalom. Középiskolai tankönyvek a szellemi tulajdon érdekében a szerzőkön kívül azok. nevét is feltüntetik, akik * ilyen munkát végeztek a tankönyv számára.