Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)

1955. december 3.

- 3 amyag kérdése is feleslegesen két helyen: 13* és 22. pontban található.

Szövegezési hibát elvétve észleltem. Ilyen zavaró apróság az "azonban” kötőszó nem megfelelő használata. Ezzel a kötőszóval bizonyos ellentétet kifejező mondatokat kapcsolunk, A 35. p, igy kezdődik: "Kerülni kell a tankönyvben a másik tárgyakkal való u.n, átfedéseket, A tételes jogi tárgyak azonban ne foglalkozzanak a tankönyvben az államról és a jogról*szóló általános tanításokkal," A 2. mondat az elsővel nem ellentétes, az ’’azonban" elhagyandó. A 23* pont még különösebben igy kezdődik: "Jelenlegi-viszonyaink között helytelen lenne azonban, ha az egyetemi tankönyvet egyéni szerző Írná." Itt egyenesen hiányzik a megelőző mondat, amellyel az ellentétet volna hivatva a kötőszó kifejezni.

A magyarázatra akkor bukkantam rá, amikor a FŐSZ 1955* 8. sz.

371* oldalát újból elolvastam, ahol szereplő előző mondat a kötőszót indokolttá tette ott... Az*előadmányban ezt a mondatot törölték, de a rákövetkező mondat szükséges átalakítása már elmaradt. Erre azért is szükség lett volna, mert az itt olvasható "egyéni szerző" megjelölés nem szabatos, emlékeztet az "egyéni-társas cég" kifejezés-párra és esetleg az"egyénietlen szerző párhuzambaállitását invokálja. Elég lett volna egy - /és nem több/ szerzőt Írni.

ügyancsak helytelen a 21. pontban az a fogalmazás, hogy a feldolgozás mértéke és módszere "egyedenként" dönthető el, A szöveg nem azt akarja mondani, hogy egyénenként, szerzőtársanként, hanem azt, hogy szaktárgyanként különböző lehet a feldolgozás mértéke és módszere.

Mindezt azért hozom fel, mert, ha az előadmány a tankönyv- íróktól "magyaros és gördülékeny" stílust követel meg, ennek meggyőző erejét fokozni alkalmas, ha ennek a követelménynek az előadmány is eleget tesz. Egyébként azt hiszem helyesebb lenne "magyaros, szabatos és könnyen érthető" stílust megkívánni, mert ezzel a "jó jogászi stílust is elérnénk, 1 mert szerintem jogi tankönyvnél a szaknyelv nem nélkülözhető, természettudományi stílusban az nem irható, - csupán a gyöirelmes nehézkességü, tehát rossz jogászi stílust kell felszámolni.

Bár a munka csak egy szerző előadmányaként került elénk, a végleges megfogalmazásnál a hatás érdekében mégis kihagynám a "véleményünk szerint" ismételten olvasható fordulatát /34,,24. p., utóbbinál az egész első mondat felesleges/ A 10. pont első mondata elég lenne igy: A tankönyvnek meg* kell Valósítani az elmélet és a gyakorlat egységének követelményét.

És végül valahogyan gondoskodni kellene arról, hogy a sajtóhiba ördöge az újabb leírásnál ne incselkedjék, mert hiába javította ki a FŐSZ. a következő /10, sz. 472.0./ eredeti cikk sajtóhibáját "komplikáció"-ról "kompilációra" ez a most kezünkben lévő leírásnál ismét úgy jelenik meg, hogy "kerülni kell a komplikációkat".

2. Amit a tervezet a tankönyv rendszeréről, szerkezetéről, az elmélet és a gyakorlat egységének követelményéről mond, csaknem teljesen aláírom. Érdeme, hogy tudatosan

•A