Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1954. december 18.

- 40 hogy a be nem avatkozás elvének, a Monroe-elvnek fejlődése részletesen ki van fejtve, épen úgy, mint meg van magyarázva, mely tényezők hozták létre a nagyhatalmak egyetértésének elvét. Természetesen nem volt mód arra, hogy mindezt monográfia- szerüen dolgozzam fel, de a fejlődés vázolása - amennyiben egy tankönyv keretei megengedik - megtörtént.

Igaza van Réczei elvtársnak, hogy a Nemzetközi Szervezetekről szóló fejezetben helytelen" a ’’Világállam" aidin', mert hiszen ilyen szervezet nincs. Helyesebb lett volna "törekvés a Világállam felé” cimet adni. Viszont Herczegh Géza elvtárssal szemben fenn ártom, hogy az ott közöltek nem a külpolitika keretébe, hanem idevalók, mert tényleg létre-' jött nemzetközi szervezettel /Európai Szén- és Acélközösség/ és egy aláirt nemzetközi szerződéssel /Európai Védelmi Közösség/ foglalkozik.

Kétségtelenül helyes lett volna a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát is ebben a fejezetben ismertetni, ezt természetesen nagyon*is szerettem volna megtenni. Ámde lehetetlen volt akár ennek szervezetére, akár tevékenységére vonatkozólag bármiféle adalékhoz jutni, miért is csak a történeti részbenéa Magyarország nemzetközi szerződéseinek tárgyalása során ismertethettem annyiban, amennyiben a rendelkezésre álló források ezt megengedték. <

Réczei elvtárs kifogásolja, hogy nem foglalkoztam eléggé a régebbi magyar nemzetközi jogi Írókkal, holott pl. Csara- da János haladó eszméket hirdetett. Sebestyén elvtárs bírálata erre már részben választ ad, midőn kiemeli a magyar nemzetközi jogi irodalom rendkivüli szegénységét. Csarada a kereskedelem szabadságáról irt ugyan, de olyan korban, amikor ez már közhely volt. Egyébként köztudomású, hogy épen reakciós beálli- tottásga miatt adtak neki egyetemi katedrát. Nem tartom helyénvalónak, hogy egyes kiszakított mondatok alapján haladónak nyilvánítsunk Írókat, akiknek működése egyenesen az ellenkező irányt szolgálta.

A nemzetközi közjog felépítmény-jellegére vonatkozólag nem értem Réczei elvtárs elgondolását, nem értettem meg azt a szegedi vita alkalmával sem, midőn ezt részletesebben kifejtette. De igy volt ezzel más is. Nem tudok tehát állást foglalni vele szemben, amig gondolatmenetét nem fejti ki világosabban. Viszont egyetértek vele abban, hogy a nemzetközi magá/ijog nem tartozik a nemzetközi közjog keretébe. Indokoltnak tartom azonban a nemzetközi magánjog tárgyának megjelölését^ félreértések elkerülése céljából, rámutatva arra, hogy anyaga a polgári jog keretébe tartozik.

Végül Réczei elvtársnak az elismerés jogi* következményeire vonatkozó megjegyzésére úgy vélem, a tankönyv idevágó fejtegetései nem adhatnak okot olyan félreértésekre, aminők— tői ő tart.

Sebestyén Pál elvtárs bírálata szerint egyes részekben a polemikus helyek túlsúlyba kerültek a szakmai ismeretekkel szemben. Nem tudom mely részekre gondol, de úgy vélem, szükséges volt az ^elterjedt polgári nézetekkel szemben polémiába bocsátkoznom. Nem elég az, hogy kifejtjük a marxista-leninista felfogást, hanem fel is kell sorakoztatni az érveket, melyekkel megcáfoljuk az ellenkező nézeteket. Nem hiszem, hogy az ilyen polémiák túl terjedelmesek lennének, nem nyomták el azok sehol a szakmailag szükséges tudnivalókat.