Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
A nemzetközi nape solo, tok allami szerveinek tárgyalásánál legnagyobb jelentőségű a diplomáciai képviselők" működésének, tevékenységének és jogállásának meghatározása. Ezt a fejezetet haszonnal lorgatjak nemcsak egyetemi hallatók, hanem a kérdés iránt érdeklődő jogászok is. Világosan megállapítja a^mű a diplomáciai mentesség és a diplomáciai kiváltság fogalmát. Helyesen szögezi le azt, hogy a diplomáciai mentesség "a diplomáciai tevékenység ellátásához szükséges szabadságot" van hivatva biztosítani. Ez a tetei a vezérfonal a diplomáciai jogállással összefüggő kérdések kezelésénél, különösen olyan esetek- Den, amikor kapitalista államok diplomatáik számára olyan előjogokat követelnek, amelyek épenséggel nincsenek Összefüggésben a diplomáciai tevékenységgel. Behatóan tárgyalja ez a fejezet a Szovjetunió kereskedelmi képviseleteinek jogállását ±p£± is. Nem szól ugyanakkor a népi demokratikus államok, s különösen Magyar- ország ugyan ilyen jellegű szervezetéről. A jelenlegi helyzetnek megfelelően tárgyalja e rész a konzulok működését is. Arra a megállapításra jut, hogy a kapitalista államok konzulainak ... kötelessége a működési területük általános gazdasági helyzetének megfigyelése, piackutató és kereskedelmi kapcsolatszerző tevékenység /223*-old./" Helyes lenne ezt kiegészíteni azzal, hogy a kapitális ta államok is több esetben a diplomáciai státusú személyzet egy vagy több tagjára bízzák e tevékenységek ellátását s a konzulok gazdasági és kereskedelmi jellegű működése inkább csak olyan álla mokban érvényesül, ahol működési engedélyük viszonylag nagy területre vonatkozik. ±> •- * A nemzetközimszerződésekről szóló fejezet behatóan tárgyalja az idevágó legfontosabb problémákat. Kétségtelen az, hogy az elmélet a nemzetközi■szerződések kapcsán sok kérdésben nem tudotl egységes álláspontot kialakítani. Ez vonatkozik pl. a szerződései jogforrásjellegű és ügyintéző szerződésekre történő felosztására is; /227. old./ Az elég széles körben elterjedt nézet^indokolására a mü azt hozza fel, hogy "a jogforrásjellegű szerződések az ál mok magatartását bizonyos, a jövőben felmerülő ügyekre vonatkozós szabályozzák s állandó, illetőleg az adott körülmények között mir dig megismétlődő azonos magatartást Írnak elő. Az ügyintéző szers dések egy, már felmerült konkrét eset elintézésére vonatkoznak, £ nem jogszabályokat tartalmaznak, csak jogokat és kötelességeket statuálnak". /U.o./ Mindjárt hozzáteszi azonban, hogy az "ügyintéző szerződések a szerződő felekre nézve épen úgy kötelezők, mii a jogforrásjellegűek". /U.o./ Ezek szerint a különbség a ketfajt? szerződés között nem a’íban van, hogy az egyik kötelező a ^szerződi felekre a másik nem, hanem a szerződés tárgyában /"konkrét eset elintézése"/ keresendő. Nézetünk szerint ez a felosztás nem hely álló; a szerződés akkor is jogforrás, ha egy konkrét esetre vona' kozik. A felmerült konkrét eset lehet pl. egy határincidens leza- rása. Ebben az esetben a határincidens lezárásának - amennyiben erre nemzetközi szerződés jött létre — épen ez a szerzöaes a jog' forrása. A továbbiakban helyesen állapítja meg a mü, hogy "a sze: ződés mindig csak a szerződő felekre vona^kozolag állapit meg jO' gbkat és kötelességeket". /228. old./ Ugyanakkor a 24-0. olaalon nemzetközi szerződések- hatályának megszüntetésével kapcsolatban azt olvassuk, hogy "kivételesen ... lehetséges, hogy a szerződés nek harmadik államra is keterjedő hatálya van". Nyilvánvaló az, hogy nincs semmi különbség a között, hogy harmadik allamra és kötelességek háramlónak és a között, hogy a szerződés haoalya harmadik államra kiterjed, ^elyesebb lett volna tehat ezek szeri
