Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1954. december 18.

11

i

' b-'-v

ratát fejezik Ki és amelyeket az egyedüli vagy kollektiven fellepő allam kényszerrel biztosító" VU. old./ E tömör cie^ hatarozas egyes elemeinek kifejtése során adja a mü a nemzetközi jog felépitmenymjellegére vonatkozó fejtegetést« Eszerint

a nemzetközi jog nem rendelkezik egységes alappal, különböző rendszerű államok uralkodó osztályainak akaratát juttatja ki- fejezesre s mégis része mindkét társadalmi rend felépitményé- nek. Ez a megállapitás igen fontos abból a szempontból, hogy törekednünk kell arra, hogy "az államok szuverén egyenlőségén, z oertes elven alapuló általános nemzetközi jog továbbra

is” /17. old*/'részét képezze minden állam felépítményének*

^ ne.itzetközi jog lorrasairol a könyv azt állapítja meg, hogv "ezen azokat a formákat értjük, melyekben az uralkodó osztály akarata megnyilatkozik” /17. old./. A 19. oldalon viszont azt olvassuk, hogy a nemzetközi jog forrásait "ille tőleg azokat a formákat, melyekben a jogot teremtő igazi forrás, az uralkodó osztály akarata menyilatkozik”. a felsorolt módon értékeli, yilvánvaló, hogy e két meghatározás nem azonos s különösen tankönyvben helyes volna egyöntetű álláspontra helyezkedni a jogforrás meghatározása tekintetében* Ugyancsak eltérő módon emlékezik meg a könyv a nemzetközi szerződésről, mint jogforrásról.

A 17. oldalon a szerződéseket "a nemzetközi jog legfontosabb ‘

forrásai-”ként emliti. A 226. oldalon viszont azt olvassuk: i

"A nemzetközi szerződés' a nemzetközi jog forrása, de egyrészről nem egyedüli forrás, mert vele eg3^enértékü forrás a szokásjog is, másrészről nem minden nemzetközi szerződés jogforrás”. I

Ismert dolog, hogy a nemzetközi jog forrásait s különösen a szó- i kásjogot illetően még nem alakult ki megnyugtató álláspontj i

kétségtelen azonban az, hogy helyesebb lett volna egységes né- c zetet képviselni a nemzetközi szerződés fontossága tekintetében. 1

A külpolitika és- diplomácia s e kettő összefüggésének fejteget tése során a mü érdekes megállapitásokat tartalmaz s ezek közül az egyik tétellel nem tudunk egyetérteni. Azt állitja ugyanis a könyv, hogy az érvényben lévő nemzetközi jogot az uralkodó ősz- tály esetleg gátló tényezőnek láthatja s "külpolitikájának si- . kere érdekében szembehelyezkedik a joggal és - az erőszak eszközeihez nyúl. Az ellentét tehát ilyen mádon a háborúhoz vezet.

Ha a kapcsolatok u| szabályozására törő állam győz, úgy nemzet- í közi joggá teszi, amit külpolitikája elérni kiván”. /19. old./ Nézetünk szerint semmiképen nem lehet az imperialista háborút folytató állam győzelme esetén pl. a más államokra rák-énysze- ritett egyenlőtlen szerződéseket uj nemzetközi jogként elfogad- I ni. Az egyenlőtlen szerződések jogellenességét^egyébként a mü 1

több helyen fejtegeti. A nemzetközi közjog sajátosságainak elem- t zésénél helyesen fejti ki a könyv azt, hogy a nemzetközi közjog^ r tárgyát államok közötti kapcsolatok képezik. Ebben az összefüggés-^ ben arra a következtetésre jut, hogy a szocialista államban "a külkereskedelmi monopólium a külállamokkal vagy ezek polgáraival kötött konkrét "ügyletek alanyaivá is az államot teszi. Ennek^ r

következtében a szocialista államok funkcióiban a "közjogi" és a "magánjogi” elem mindinkább összefonódik,.gazdasági kapcsola- I taik mindinkább nemzetközi közjogi kapcsolatok lesznek" /ll. o./. £

E megállapításnak az a része, hogy a szocialista államban a^külkereskedelem is szuverén funkció gyanánt jelentkezik, helytálló. ^ Más kérdés azonban a külkereskedelem lebonyolításának módja.

A külkereskedelmi ügyletek legtöbbször nemzetközi szerződésen kalapálnak, de a lebonyolitás rendszerint önálló jogi személyiséggel biró külkereskedelmi vállalat hatáskörébe tartozik,^^aen túlmenően: külkereskedelmi ügyletek létrejöhetnek nemzetközi _

szerződés hiányábanm kizárólag vállalatok közti megállapodás alapos