Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. május 14.

- 27 SZABÓ IMRE egyetemi tanár hangsúlyozza, hogy a vita tárgya nem irodalmi mü, hanem a magyar állam- és jogtörténeti jegyzet egy téves állítása. Szükséges, hogy a vitát elvi szintre emeljük, nem becsület kérdése forog itt kockán. Fontos a tudománynak az előrehaladása, szükséges, hogy ez folyamatos legyen. Ez nagyban függ attól, hogy milyen eredménnyel sikerül a régi nézeteket legyőzni, másrészt hogyan sikerül u.j alapokat kiépíteni. Ennek érdekében szükséges, hogy segítséget kapjon mindenki, aki előre akar haladni, ezeket nem elitélni kell.

*■

Megállapította, hogy a Horthy-korszaknak még sok tisztázatlan kérdése van, ilyen például Moór G-yula és Horváth Barna kérdése is.

*

A Horthy-korszak tudományainak vizsgálatánál különbséget kell tenni a rendszer alapvető, fő irányvonala és a másodlagos mellékvonalak között. Az értékelés alapja csak a fővonalhoz való viszony lehet, tehát az, hogy egy-egy műben mennyiben érvényesül az uralkodó ideológia. Nem szabad azonban a másodlagos szempontokat sem elhanyagolni. Ha egyes, akárcsak részletkérdésekben is haladó nézetek jelentkeztek, haladó vonások találhatók, helytelen lenne ezeknek az elismerését megtagadni.

A továbbiakban vizsgálat tárgyává tette, hogy miként jelentkezett a magyar állam- és jogtörténetben a szellemtörténet hatása.

1. Saját alapelveivel.együtt szellemtörténeti ne gálla- pitásokat is vett át és alkalmazott.

2. Ide sorolható az organikus^államelmélet átvétele

is.

3* Ugyan ez a helyzet a népszellem átvételével kapcsolatban is*

4* A szellemtörténet hatása látszik abban, hogy a múltat kritikátlanul ismerteti.

Megállapította továbbá, hogy a Horthy-korszakban nem került sor a fővonalak megtörésére, nem érték el ezt a célt a viták sem. Eckhartnak a szentkorona-tan történetével foglalkozó könyvével kapcsolatban felveti azt a kérdést, ennek társadalmi jelentőségére vonatkozóan, hogy a szentkorona-tan tudományos’igényű feldolgozása nem szolgálta-e annak jobb megalapozását is.

i>

Végül megállapította, hogy a magyar jogtörténet művelőinél ^kétségtelenül találhatók pozitiv elemek, még pedig Eckhartnál nagyobb számban, Bónisnál kevésbbé. Leszögezte végül, hogy az u.n. Eckhart-vita nem a Horthy-korszak fő kérdéseit érintette, hanem csak a második sorba tartozó kérdéseket. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a jegyzet kifogásolt része helytelen, téves és kijavításra szorul.