Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. november 28.

- 6 alapos és komoly ok fennállása a 18.§-beli követelménynek megfelel. Meg kellett volna mondani azt, hogy a vétkességi elv elejtése dacára is megmaradt a gyakorlatban az, hogy a vétkességnek van jelentősége. Sajnos o- lyan területen, a különilleték kérdésében, ahol ez a legkevésbbé szerencsés. A névviselés kérdésében az a nézete, hogy ha az ügygondnok azt látja, hogy a feleséget megilleti férje nevének viselése és mulasztásnak erezné, hogy azt nem szerzi meg az elvált feleségnek és a per befejezése után akar ezen segiteni, akkor ez utólagos cselekményeket kiván meg a perben, ami semmi esetre sem helyes. Helyén való lenne ezzel a kérdéssel kapcsolatban kiegészítő javaslatot tenni^ valamint abban a vonatkozásban is, hogy mi történjék akkor, ha a nő nem akarja viselni volt férje nevét. Visszatérve a már említett különilleték szerepére a házasságok felbontásánál, nem osztja azt a véleményt, hogy ez a házasulandókat visszatartaná a meggondolatlan házasságkötésektől, mert társadalmi rendszerünknek egyébként sem az a célja, hogy visszatartson a házasságkötéstől. Éppen ezért szerencsétlen ujitásnak tartja a különilleték megállapítását, ami technikai keresztülvitelét illetően is sok zavart támaszt anélkül, hogy az oly sokszor emlitett nevelő célzatot valamilyen mértékben szolgálná. Pl. a feleknek nem adják ki addig az Ítéletet, amig a különil- letéket be nem fizették, ami nem helyénvaló intézkedés. Nem hiszi, hogy az államnak bevételi szempontból szerepet játszana az ez után befizetett összeg, még ha elég magas is a válások száma. Ha azonban mindenképen fenn- tartandónak vélik, akkor kiszabásának még az Ítélet kihirdetése előtt kellene megtörténnie. Az apaság megállapítását feltétlenül szükségesnek tartja, mert helytelen lenne az egyesek mentesítése és ezek helyett a kötelezettségeknek az államra hárítása, különösen mai körülményeink között, amikor építő munkánk még javában tart, és államunk elsősorban ennek terhét kell, hogy vállalja,

PaPP TIBOR szerint a referátum nem terdeszke-^ dett ki arra, hogy mi az előkészítő eljárás jelentősége a bontóperek esetében, Nizsalovszky nem beszél arról, hogy hány per indult meg, amiből nem lett bontás. Helyes lenne azt is vizsgálat* alá venni,^ hogy az előzetes eljárás mennyiben tölti be házasságvédő funkcióját. Ez nem eljárásjogi kérdés, hanem szorosan hozzátartozik a csa-^ Iádjog kérdéséhez. Szó volt arról, hogy az elsőfokú bíró ság viszontkereset indítására igyekszik rábírni a házasság felbontását nem ellenző másik felet. A^csehszlovák törvény azt mondja, hogy a kizárólagosan vétkes fél kérelmére a házasság nem bontható fel. A csehszlovák bírósagok ebben a tekintetben úgy alkalmazzák a törvényt, hogy amig meg nem állapítanak a másik fél oldalán bizonyos vétkességet, addig nem bontanak. A csehszlovák bírósagok tettek egy lépest a mi törvényünk irányában.

Azt a gyakorlatot, amikor a bíróságok a másik felet viszontkereset indítására igyekeznek rábírni u.n. óvatosságnak tartja. A névviselés kérdésében az az állas-