Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)
1953. szeptember 26.
22 először is ki kellene emelni azt, hogy a gát a tőkés államokban erősödő munkásosztály; az erősödő munkáspártok; másrészt ezzel kapcsolatban arról is kellene beszélni, hogy a tőkés országok nemzeti burzsoáziájának ellentétes érdekei érvényesülnek ilyen értelemben. 3. / A marxizmusnak a nemzeti mozgalmakkal/lcapcso- latban úgy gondolom feltétlenül szükséges kiemelni, hogy a marxizmus a nemzeti mozgalmakat nem tekinti öncélúnak, hanem mindig alárendeli a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésének. 4. / Véleményem szerint a nemzeti szuverenitás és az önrendelkezési jog tárgyalásával kapcsolatban jobban ki kellett volna emelni azt, hogy a nemzeti szuverenitásnak autonómia formájában való megvalósulása nem feltétlenül jelent nemzeti autonómiát, hanem területi autonómia keretében is kibontakozhat. Sőt a marxisták éppen ezt húzzák alá "A nemzeti függetlenség helyes nemzetiségi politika megvalósulásának útja - mondja Sztálin - nem a nemzeti autonómia, hanem a területi autonómiai /Sztálin müvei, II.kötet 391-392/. Ezt már- csak azért is szükséges igen élesen felvetni, mert a nemzeti autonómia gondolata könnyen visz el az ausztró- marxizmus téveszméihez. 5. / Feltétlenül helyes az a megállapitás, hogy a Szovjetunióban a nemzeti szuverénitás nincs ellentétben a népszuverenitással, hogy a Szovjetunióban az ÖEBZszövetség az egész szovjet nép szuverénitásának maradéktalan kifejezője. Helytelennek tartom azonban azt a megállapitást, hogy a szovjet szövetséges köztársaságok nemzeti államok. Ezt igen nehéz lenne pl. az Orosz Szövetséges Föderativ Köztársaságra alkalmazni, amely még a cimében is hordozza a föderativ jelzőt. A Szovjetunióban és a Szovjet Szövetséges Köztársaságban is teljességében megvalósul a nemzeti egyenjogúság, tehát nem éri semmiféle sérelem az egyes nemzetek nemzeti szuverenitását, de ez nem nemzeti köztársaságok formájában, hanem éppen a változatos területi autonóm megoldásokban valósul meg. /“összefüggő álláspontjával NÉVAI LÁSZLÓ egyetemi tanár hozzászólása: 1./ Helyes lesz, ha a jelzett nagyobb munkában Hajdú elvtárs rámutat arra, hogy az imperialisták támadása a szuverenitás ellen nem teljesen uj jelensége a nemzetközi életnek és a nemzetközi jognak, habár kétségtelen, hogy legnagyobb erővel a második világháború után jelentkezik e támadás. A helyes történeti szemlélet mindamellett megkívánja annak kiemelését a szuverenitást tagadó, “elavultságát11 stb. hirdető "elméletek" Jelentkezese magával a monopolkapitalizmus kifejlődésével, az imperializmussal esik egyebe. Ezeknek^az "elme- leteknek" a leghangosabb hirdetői mindenkor éppen a legagresszivebb imperialista állam jogászai voltaki Arra is rá kellene mutatni, hogy a szuverenitás elleni támadások rendszerint egybekapcsolódtak az egész nemzetközi jog, annak jog-mibenléte,kötelező jellege, demokratikus alapelvei ellen intézett támadásokkal. így
