Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1954. január 30.

- 10

Az elmondottakból a számunkra Túlírnak az a megállapítása ' a lényeges, hogy egy fogalmakra felépített törvénykönyv, mint a német, meg sem tűri az életviszonyokból kiinduló feldolgozást. Már pedig ez egy pillanatra sem lehet közöttünk vitás - a szocialista jog művelésének a társadalmi viszonyokból kell - legalább is a fejlődés jelen szakaszán- kiinulni, tehát az életviszonyokból kiinduló, az életviszonyok szerinti tárgyalást nemcsak lehetővé, hanem szükségessé tevő törvénykönyvet kell alkotni.

Éppen ebben látom a mi feladatunk és a klasszikus kor római jogászainak a feladata közti hasonlóságot, amire már utaltam.

Csábitó kérdés éppen ezért, vájjon elképzelhető-e a szocialista jogtudománynak egy olyan fejlődési szakasza,a- melyben a jogászi absztrakciónak ismét meg lesz a jelentősége. A szocialista jog progresszív jellegénél és annál fogva, hogy ez a progresszió a jog elhalása felé vezet, ilyen időszak aligha^fog elkövetkezni. De ha lesz is ilyen időszak, a jog elhalásáig terjedő korszak ehhez elég is lesz, egészen bizonyos, hogy nem ugyanazok az absztrakciók fognak szerephez $utni, mint amelyeket a burzsoá jogtudomány tudott kialakítani. Hogy pedig melyek lesznek az esetleg szóbajövő absztrakciók, arra éppen úgy nem tudnék válaszolni, mint - bocsánat az összehasonlításért,- ahogy Papinianus sem tudta volna megjósolni, hogy valaha* lesz Gegenstand és Verfügung.

Éppen a kifejtetteknél fogra nemcsak egyetértek azzal az állásponttal, hogy a szerződés és a szerződésen kivüli károkozás egymástól lényegesen különböző tár sadalmi Viszonyok és igy az ezekből absztrahált kötelem nem tökéletes rendszeralkotó fogalom, de bizonyos elégtétellel állapítom meg, hogy amikor 1949-ben megkíséreltem a jövő- betekintően összefoglalni azt, ami a fejlődésnek azon a szakaszán már megvolt úgy, hogy azt vizsgáltam mi van már olyan, ami a jövő útját mutatja, kifejtettem, hogy a vagyonjognak a javak megoszlási rendjét és a javak forgalmát szabályozó két részen felül egy harmadik önálló része a felelősségi jog. De akkor még erre a szemléletre nem láttam rendszert“felépithetőnek és beértem azzal, hogy a kötelmeket osztottam tervszerűen keletkező és tervellenességből eredő kötelmekre. 7/ Meg kell vallanom azt is, hogy még az előkészítő tárgyalások során is merész lépésnek tartottam a kötelmek általános szabályainak elejtését, amely általános szanályokban azonban már törekedtem volna a két társadalmi jelenség különbségeinek kidomboritására. Fokozatosan meggyőződtem azonban arról, hogy valóban elérkezett az ideje a kötelem, mint alapvető rendszerfogalom elejtésének. A második vagyonjogi rész tehát ugyanakkor, amikor az első korlátolt dologi jogokat a.tulajdonba foglalja bele, ketté kell, hogy váljon.

Ebből az elvi álláspontból kiindulva azonban csak két érv szólhat a konzekvenciák oly módon való levonása ellen, hogy a felelősségi jog a szerződési jog után önálló résszé is fejlődjék. Az egyik inkább külsődleges, hogy a felelősségi jog - ha csak nem akarjuk abba a polgári jogi felelősség minden, a különböző jogforrásokban szétszórtan talalhaoó szabályát összefoglalni - annyira kis terjedelmű lenne, hogy az önálló részként való büszke jelentkezése nem lenne

meggyőző. Ezért egyeztünk meg abban, hogy csupán közös