Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi Karának ülései, 1949-1950 (HU ELTEL 7.a.49.)

1950. január 25.

- 7 beiratkozott hallgatók létszámáról az időközben megszűnt quaestura milyen bejelentést tett a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák. Ezek a létszámadatok különböznek azoktól az adatoktól, amelyek alapján a Kar a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól a vizsgadijátalányok kiutalását kérte. Megítélésem szerint azonban ennek Összegszerű kihatása csupán az első éves hallgatók számára előadó professzoroknál, névszerint Eckhart Ferencnél,

Beér Jánosnál és Varga Istvánnál lehetséges.

A problémát illetően a következő tájékoztatást kell adnom: Az egyes professzorok a hozzájuk

beiratkozott hallgatókról értesítő cédulákat kapnak. Fennáll azonban az a lehetőség, hogy ezeknek egy része elkallódik. Csupán ez lehet a magyarázata annak, hogy ECKHART, BEÉR és VARGA professzorok eltérő számú ilyen cédulát kaptak az első éves hallgatókat illetően. Az első évesek számára előadó professzoroknak azonos számú hallgatóval kellene rendelkezniük.

És mégis ECKHART 234, BEÉR 242, VARGA 256 ilyen cédulát kapott, holott a quaestura kimutatása szerint az első éves hallgatók száma csupán 217 volna. Akkor, amikor a Kar a vizsgadijátalányok ügyében felterjesztést intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, a quaes túrának ez a kimutatása még nem állt rendelkezésre és igy akkor az első évre beiratkozott hallgatók száma külön erre a célra állapíttatott meg, ez eredményezte a 257-et. A quaestura feljegyzéseinek rendszertelensége miatt ma sem bizonyos, hogy melyik szám a helyes. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek a vizsgadijátalány kérdését szabályozó rendelete szerint az október 31-ig beiratkozott hallgatók száma az irányadó, de nézetem szerint az eme időpontot követően beiratkozó hallgatók száma is figyelembe veendő, mert ezek visszamenő hatállyal való beiratkozásra kaptak engedélyt. Ezenkívül a quaestura felterjesztése alapján nyilvánvaló, hogy az esti munkás szeminárium hallgatói is rendes hallgatóknak számítanak. Ilymódon tehát az első éves tárgyakat előadó professzoroknak nem csupán első éves hallgatói vannak. Varga Istvánnak az első félévben 42 munkásszeminériumbeli hallgatója volt, akikkel együtt hallgatóinak létszáma kétségtelenül/ meghaladja a 250-et, ami által az általa felvett vizsgadijátalány jogosulttá válik. Beér Jánosnak és Eckhart Ferencnek október 31-én nem voltak munkás szemináriumbeli hallgatói és igy lehetséges, - bár az ellentmondó kimutatások alapján megnyfcgtathatóan nem állapítható meg, - hogy eaen a napon nem volt 250 hallgatójuk. Viszont Beér Jánoshoz és Eckhart Ferenchez a munkásszeminárium hallgatói a második félévre fognak beiratkozni. Az alkotmányjogi munkásszeminárium 1949. december 1-én már meg is indult. Ezért méltánytalan' volna, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet betűi és nem szelleme szerint járjunk el és őket a vizsgadijátalány különbözetének visszafizetésére kötelezzük. Ehhez azonban a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter ur hozzájárulására van szükség. Javasolom, hogy ilyen értelemben Írjunk fel a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák.”