Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi Karának ülései, 1949-1950 (HU ELTEL 7.a.49.)

1950. január 25.

alól felmentette és helyette Dr. SZÁSZT ISTVÁNT küldötte ki bírálóul, ügy Dr. SÁRFFY ANDOR, mint,Dr. SZÁSZY ISTVÁN bíráló véleményüket beterjesztették. Mindkét vélemény azzal zárni, hogy a KAR bocsássa folyamodót a képesítés további szakára.

A’kari ülési szavalás ezúttal nemleges volt*. Újabb aktualitást, az üggyel való foglalkozásra folyamodó kérelme adott, hogy a KAR képesítése ügyében újra"foglalkozzék.

Mindkét említett bíráló megállapította, hogy a folyamodó munkáiban sok az eredeti és gondolatébresztő és Dr. SZÁSZY véleménye azt is kiemelte, hogy a"szerző munkáiból “meglátszik a tudori szeretete, az abstract gondolkodásra való készség.“ Ezeket a megállapításokat a magam részéről teljes mértékben-magamévá teszem és külön nyomatékosan hangsúlyozom. Ha ezek után a szavazás eredményét, ennek magyarázatát keressük, bár itt természetszerűen csak föltevésszerüleg beszélhetünk, sok valószínűség szól amellett, hogy az előadói vélemények kritikai ellenvetései ronthatták le a szerző érdeméül elismert önállóságot, eredetiséget.

Teljes tisztelettel minden felfogás iránt, reá kell mutatni arra, hogy a kérelem elbírálása nem alapulhat azon, hogy a folyamodó felfogása milyen mértékben egyezik, vagy e- gyeztethető össze akár a bírálók, akár a Kar többi tagjai felfogásával. Az elbírálás alapja nem lehet ily összehasonlítás.

A folyamodó tudományos egyéniségét, értékét, a magántanárságra való alkalmasságát összehasonlítás mellőzésével, hogy úgy mondjam a szerző személyi elszigetelésével lehet csak vizsgálni. A tudomány fejlődése és ehhez fűződő közérdek szinte parancsolóan Írja elő. Szerző munkáit az előző véleményekben elismert eredetiségén felül az erkölcsi komolyság, a tudomáj^ros foglalkozáshoz megkívánt aszketikus kötelességérzet jellemzi. Ez utóbbi tulajdonságok meglehetnek oly szerzőben is, akinek jó és nemes igyekezettel végzett munkája a tudomány gyarapítását nem jelenti az ut desint vires ősi közmondása megvilágításában. A két bírálati vélemény a szerző könyvei tartalmát részletesen ismertette. Ezek az ismertetések azt mutatják, hogy a szerző valóban mondott újakat, amelyek hathatnak bátornak, újaknak, merésznek, de értéküket ez nem vitathatja el. Azt hiszem nemcsak a magam véleményeként mondhatom, hogy a szerző több, mint a szürke mesterember tisztes típusa: egyéniség, ami szinte provokálja a vele való vitába szállást. Tudományos életet, tudományos levegőt azonban csak e réven termelhetünk.

Javaslom ezek alapján:

a. / a KAR az első szavazás óta megváltozott személyi összetételre is tekintettel, szava zon a folyamodó személyes minősültsége tárgyában;

b. / a folyamodóra kedvező szavazás után sza'

vazzon a KAR a korábbi bíráló vélemények és a jelen előadói jelentés alapján a folyamod« irodalmi munkásságáról, illetve a magántanári képesitás további szakára való bocsátásról; j

e./ javaslom végül, hogy a második szavazás kedvezősége esetén a folyamodót mentse fel magántanári kollokvium és próbaelőadás alól> mondja ki a KAR határozatilag, hogy folyamom dónak “A jogalkalmazás tudományának alapjai“ cimü tárgykörből a magántanári képesítést megadja és az EGYETEMI TANÁCS utján térjesz sze fel a határozatot aVallás- és Közoktatá ügyi Miniszter úrhoz megerősítésre*11