Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1941-1942 (HU-ELTEL 7.a.41.)

1942. június 24. VII. rendes ülés

ban telhetett el és ebben a legfőbb érdem a Dékáné, aki a szellemi világban oly fontos messze előrelátás erényét gyakorolta.

„ A földi világon minden változásnak van kitéve és múlandó; a gránit elporlad, a tölgy elkorhad s a szépséget szétrombolja az öregség, az a szeretet azonban, amely a Kar tagjai részéről a lelépő Dékán osztályrésze örök és állandó. Szivből kívánja neki a jól végzett munkával kiérdemelt zavartalan pihenést a nyári szünet alatt.

A Kar tagjai az elnöklő Dékánt meleg ünneplésben részesítették, amely után köszönetét fejezte ki az üdvözlésért, A mindenhatót illeti a hála azért, hogy a Kar tagjai a tanév végén egészségben és munkaképességük teljes birtokában együtt vannak. Dékáni minőségében az év folyamán sok beszédet mondott és hálás a sorsnak azért, hogy ezek sorában nem volt egy gyászbeszéd sem. A dékáni éve mégsem volt könnyű év. A külső és belső bajok közül, amelyekkel időnként minden testületnek meg kell küzdenie a belső bajok a nagyobbak. [eg kell vallani, hogy ilyenek, latens egyenetlenségek formájában az elmúlt tanévben elég bőven voltak. E. nek nyilt megállapitása mellett azonban nagy örömmel és megnyugvással állapíthatja meg azt is, hogy a harmónia az esprit de corps nem szenvedett sérelmet,

E belső egység, -harmónia- fenntartá-