Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1941-1942 (HU-ELTEL 7.a.41.)
1942. április 29. V. rendes ülés
érzi, hogy a két kartárs kiváló érdemeire való tekintettel a Kar nem fogja elmulasztani, hogy átérzett melegséggel előterjesz té'st tegyen a vallás- és közoktatásügyi mi niszter úrhoz aziránt, hogy a minisztertanács hozzájárulásával őket a tényleges szolgálatot teljesito tanárok sorában visz szatartsa. Dr. ANGYAL PÁL ny. r. tanár belekap csolódva a Dékán szavaiba megteszi idevonatkozó inditványát a Kar tagjainak helyes lésétől kisérve. Beszédében előadja, hogy a Kar két olyan kiválóságáról s nagy értékéről van szó, hogy a felterjesztés különösen meleg és különösen/ hangja/beható, meggyőző erejű indokolása mindenképen kivánatos a Kar jövője szempontjából. A korhatár kérdése régóta vitatott probléma. Néhai BÁRSONY JÁNOS rectorsága idején jutott felszínre az az álláspont, hogy a 70 éves ember a tanári hivatás betöltésére öreg, s igy arra már nem alkalmas és ezért minden más körülmény vizsgálata nélkül menjen nyugdíjba. Holott ez a kivételt tenni nem kivánó álláspont lényegében téves. A 70 éves életkort betöltött tanár teljes szellemi frisseségének birtokában lehet, amint ezt jelenleg két kiváló kartársunk esetében is láthatjuk,i- lyen esetben pedig igen sok nyomós ok szól a tényleges szolgálatuk továbbfoly-
