Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1925-1926 (HU-ELTEL 7.a.26.)

1926. április 28. IV. rendes ülés

hogy a kánonjogi doktorátusra vonatkozólag ennek egyetemünkön ma is elő intézményét

lényegéből egészen kiforgassák. Az igaz, hogy egyetemünket alapítása /1635/óta megillette a kánonjogi doktorátus,amikor még

a nemzetközi jelentőséggel Mró Studium

generalék/egyetemek/ az egyháztól annyiban függetlenül járhattak el,amennyiben

az egyház hierarkiai szervezetébe közvetlenül nem kapcsolódtak bele. Pázmány Péter is ehhez képest rendelkezett.Csakhogy ezóta a teológiai oktatás terén, nagy változások állottak elő és pedig a ^mindinkább súlyosodé felekezeti viszonyok“ következtében, melyek a katolikus egyházat is nagyobb

önvédelemre utalták. így a teológiai képzést is -okulva a II.József alatt megkisér- lett átalakításán- mindjobban ellenőrizni

kellett, ami aztán a kánoni jognak tanítására is nagy kihatással volt különösen 1848 után. Ez magyarázza meg azt-a változást is, hogy a teológiai karon minden egyes profössorra nézve a missio eanoniea intézménye meggyökeresedett. A kánoni jogra is ki hatóiag annyiban, amennyiben tanitása

a teológiai karra is átvitetett. Már csak arról volt szó,hogy a kánoni doktorátus hogyan maradhasson meg a jogi karon,melyet csupán felsőbbrendü katolikus papok vettek igénybe. Ilyen nehéz viszonyok között Karunknak mégis csak sikerült a kar régi jogát megóvni. Ennek eredménye-az 1886 évi rendeletben foglalt egyezményes jellegű szabályozás,melyet azonban folyton lefaragni igyekszenek. Akár úgy,hogy az egész intézmény fennállását kockáztatják. Mi természetesen ragaszkodunk a magunk jogá-