Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1924-1925 (HU-ELTEL 7.a.25.)

1925. április 8. IV. rendkívüli ülés

ennek érdekében és legutóbbi ténykedései is e nemrég felállított szobor leleplezésének előkészületeire vonatkoztak.

De miután a tudósról-, az administrator ról és az egyetemi autono.

mia védőjéről szólottám, végül Timonról az emberről is kell szólanom.

Ember volt, tehát voltak gyarlóságai is. De e gyarlóságok a mi szemünkben elenyésztek azért, mivel Timon maga is embernek érezte magét és nem akart többnek látszani mint gyarló embernek. Ezért szerettük őt,

amint viszont ő is szerető kartárs volt. Nagyon igyekezett a kartársi jó viszonyt, az egyetértést ápolni. Ebben viszonzásra is talált, amint ezt a nemrég legtartott Plósz-vacsorának_egy

megható jelenete mutatta. Ez a kölcsönös szeretet maradjon meg közöttünk

w

most, amidőn e szeretet egyik képviselője az örökkévalóságba távozott.

A megholtnak Isten adjon nyugodalmat,- az élőknek pedig szeretetet.*

—

Ezek után az elnöklő prodékán indítványozza, hogy a kar az

. • j . 1

elhunyt Timon Ákos érdemeit a jegyzőkönyvben örökítse meg és ugyanitt

v’lOí'* j/t ' a { < n r 'r \r ,

adjon kifejezést az ő elhunyta fölött érzett mélységes fájdalmának.

: ujj t *♦«. • M I

A Kar dr.Timon /kos professzori, és tudományos érdemeit a jelen jegyzőkönyvben megörökíti és ugyanitt ad kirftX A

fejezést a dr.Timon Ákos ny.r.profes- L " 1 ' sor elhunyta fölött érzett mélységes

fájdalmának.