Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1924-1925 (HU-ELTEL 7.a.25.)

1925. április 8. IV. rendkívüli ülés

Ezután elnöklő prodékán felemelkedvén, a következő beszédben ad

kifejezést a Kar szomorúságának és gyászának Timon Ákos ny.r.professor

elhunyta miatt.

■Szomorú kötelességet teljesítettem - úgymond midőn a tekintetes Kar igen tisztelt Tagjait a

mai rendkívüli ülésre egybehívtam.

Szomorú volt e kötelesség, mert szomorú az alkalom, mely ezt a kötelességet. ream rótta. Timon Ákos, e karnak több évtizeden át volt nagy tekintélyű tagja, elhunyt. Szavakban alig lehet kifejezni a veszteséget, mely bennünket e halálesettel ért.

Szóló azok közé tartoák, akik

mindig hirdették, hogy ennek a karnak

* *

ereje és tekintélye az ő hetvenéves t.xjjüil-.n van* ök a mi karunk ékességei. Nem azért, mintha a test fizikai elöregedésre magában véve erőt jelentene, vagy valami tiszteletreméltó dolog

volna. Hanem azért, mert a jogtudomány sikeres műveléséhez a haladottabb kor

is megkivántatik. Hä ugyanis a jogtudomány nem pusztán valami elméleti legum seientia, hanem az, aminek lennie kell, t.i. iurisprudentia, akkor

ennek a prudentiának, miként bármely egyéb prudentiának mint viotus aequieitának megszerzéséhez nem elegendő az irodalmi tájékozottság és a judikatúra ismeretének megszerzése bizonyos számú könyv gyors elolvasása által,

amire fiatalember is képes; hanem szükséges egy hosszú élet során szerzett nagy