Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1914-1915 (HU-ELTEL 7.a.15.)

1915. január 27. III. rendes ülés

és kéziratának utolsó kari ülésünkön felolvasása alkalmával hirdetett rendíthetetlen meggyőzödé se azóta némileg me genyhült volna.Mert talán a verba volant .scripta manent megemlékezésében a Nyilatkozat kéziratának lekopogtatása után,annak correcturája alkalmával mindazokon a helyeken,ahol a szóban lévő ministerí leirattal kapcsolatban a felolvasott kézirat11

ban a minist éri „döntés kifejezése használta- tott.az „eldöntés szót a mindenesetre enyhébb

11

zamatu,bár épensé ggel nem synonim „intézkedés szóval helyettesitette /Nyilatkozat 96,98*107* 122 1./

Ez az utóbbi jellemző körülmény is bizony itja * hogy a Nyilatkozatnak felelős szerkesztője valóban a „gondolkodás methodusát vái- ♦1

lasztott a . abból indulva ki - mint írja - hogy „a gondolkozás a fölött,amit teendők vagyunk. * sohasem felesleges /Nyilatkozat 112 lap/. Es

11

ezen „gondolkodási m,ethodu3 alapján még öt sem elégítette ki sem a hallgatóival megtartott bizalmas értekezlet eredményeképpen műt atkozó valami ,sem a szigorlati szabályzat 6 §-ának értelmezése körül a dönt ö hatványozott an döntő praecedenssel való eper ál ás.hanem ama szakasz igaz értelmének megállapításává foglalkozik

ii

a fenálló tételes szabályaink „bonczolat ával is És a tárgyi i gazsághoz ragaszkodva.konst atálni illik: az on a szegény 6 §-on alapos *a szó leg- kiadóbb értelmében vett bonczolást vitt véghez! Úgy össze vagdalta,igy összeszabdalta mdnden izét porozikáját .fejét is,törzsét is,lábát is,hogy a bonczolás végén csak a feli smerhet etlensé gi g szétmarczangolt hullarészekként jelentkeznek . a melyeknek újból tagokká.egésszé összeillesztésére nincs mester.A minthogy bizonyos,hogy a bon-