Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

A 35. nehézharckocsi ezred 1956 októberében Verpeléten állomásozott. A Horváth István alezredes parancsnoksága alatt lévő alakulat hadsereg közvetlen egységnek számított, mert a Bérces Emil alezredes által vezetett gyöngyösi székhelyű 4. hadosztályt, melyhez a verpelétiek korábban tartoztak, 1956 nyarán feloszlatták. Az egykori hadosztályparancsnok a szerzővel folytatott beszélgetés során viszont úgy emlékezett, hogy a 18. páncéloshadosztály székhelye volt Gyöngyös, és nem a negyediké. Ezt az alakulatot oszlatták föl, s így kerültek a verpelétiek hadsereg közvetlen állományba/

1 Bérces Emilnek ezt a közlését eddig ismert forrásaink nem erősítik meg. Az alakulat Miskolcról került Verpelétre. Erre az eseményre az ezred egykori hadműveleti tisztje a következőképpen emlékezett: „Aldebrőn voltunk nyári táborban, és onnan már nem is mentünk vissza Miskolcra, hanem Verpelétre helyezték az egész ezredet. Az addig ott állomásozó ezred ugyanis nagyon rosszul szerepelt a szemlén. Nem megfelelő minősítést kapott, és akkoriban az volt a szokás, hogy amelyik ezred nem megfelelő, azt feloszlatják. Ráadásul akkortájt kezdték a páncélosokat a városokból vidékre helyezni. Rongálják a kövezetet, mondták, meg a mozgatásuk is nagy feltűnéssel járt. Hát így kerültünk Verpelétre."

4 Nem kétségbe vonva a visszaemlékező közlését úgy véljük, hogy a fentieken kívül az 1953-ban, a hadseregben megindult leépítések is szerepet játszhattak a korábbi verpeléti alakulat feloszlatásában. Ugyanez az időszak az ezred hajdanvolt törzsfőnökének emlékezetében a következőképpen él: 1955. októberében, szinte a 35. nehézharckocsiezreddel együtt, melyet szintén akkor helyeztek ide Miskolcról, kerültem Verpelétre. A 4. gépesített hadosztály kötelékébe tartoztunk, amelynek központja Gyöngyös volt, parancsnoka pedig Bérces Emil alezredes."

5 Nem mindenben egyeznek a törzsfőnök által elmondottakkal a T iroda egykori vezetőjének emlékei: „1953-ban az alakulatot Verpelétre helyezték. Gyakorlaton voltunk a környéken, és a gyakorlatról már nem is mentünk haza Miskolcra, hanem egyenesen behúztak minket ide, Verpelétre. A laktanya akkor még félkész állapotban volt. Telephely nem is volt, azt a lőszerraktár területén helyeztük el ideiglenesen. A körülmények meglehetősen mostohák voltak. „Az ezrednek 66 harckocsija és rohamlövege volt, - folytatta az egykori törzsfőnök - és rengeteg tisztje, hiszen minden harckocsi parancsnoka tiszt volt. 195 tiszt szolgált a harckocsiezrednél. A technikánk ISZ-2 nehéz harckocsikból és ISZU 122-es rohamlövegekből állt. Nemcsak nehéz fegyverek voltak, de a kezelésük is nagyon nehéz volt - szúrta közbe a T tiszt. Ezek még második világháborús típusok voltak, az sem kizárt, hogy harcoltak is ott. Sajnos a sebességváltó, a kihajtómű, és a motor kis teljesítményűek voltak. A kihajtóművön ugyan módosítottak, hogy nagyobb erőt fejtsen ki, de 155