Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

értelemben vett Urálig terjedő Európa fogalma nem létezett a középkor e századaiban, bár a Donig számoltak a középkori szerzők a földrajzi értelemben vett Európával, de a Kárpátoktól a Donig terjedő steppei régiót Szkítiának nevezték antikizáló szóhasználattal. E steppei régió nem tartozott igazán Európához. Az Európa fogalom helyett, azt helyettesítve az V-VIII. század között kiformálódott az Occidens, a Nyugat fogalma. A felbomló nyugat-római birodalom és a germán nemzetségi-törzsi társadalom fúziójából keresztény és feudális alakulatként létrejövő Occidens fogalma voltaképpen szembeállítás volt az egykori Impérium Romanum, a latin világ keleti felével, amelyet a magát rómainak nevező bizánci birodalom tartott a kezében. Occidens a frankok alkotása volt, amelynek kiemelkedő uralkodója, Nagy Károly császárrá koronáztatta magát, s ez által vetélytársává vált a * szintén császári címet viselő bizánci uralkodóknak. A római örökség harmadik kisajátítója a VII. századtól formálódó arab birodalom volt, amely a mediterráneum déli felét (Hispánia nagy részét, valamint Észak-Afrikát) és egyes ázsiai részeket szerezte meg magának. A minket leginkább érdeklő Occidens keleti határai a IX. században az Elba-Saale folyóktól indulva a Lajta folyón át Pannónia nyugati pereménél húzódtak, s kettévágták a földrajzi értelemben vett Európát. Occidens kezdte magát azonosítani Európával, holott annak felét sem tette ki, hiszen a mai Nyugat-Európa egészére sem terjedt ki a IX. században, s nem tartozott hozzá az Occidenst is pusztító, normannok vagy vikingek lakta Észak-Európa. Occidenstől keletre törzsi szervezetű, pogány vallású skandináv, balti és szláv népek laktak, a mai délorosz területen, a Fekete-tengertől északra levő steppei övezetben pedig előbb a magyar törzsszövetség, majd a IX. század végétől a besenyő törzsszövetség. Occidens terjeszkedése keleti irányba többé-kevésbé egybeesett a kereszténység terjedésével is. Ez odavezetett távlataiban, hogy Occidens Európa Occidenssé, Nyugat-Európává vált a XI—XII. századra, ugyanakkor határai egészen a Baltikumtól az Adriáig terjedő sávig nyúltak előre, ezáltal magába foglalta a mai Közép-Kelet-Európát is. Ezzel párhuzamosan Európa azonossá kezdett válni a Kereszténységgel (Christianitas, Res Publica Chirstiana). Az Európa fogalommal tehát ekvivalens, s korszakunkban meghatározóbb jellegű a Kereszténység terminus. Ugyanakkor az 1054-ben véglegesen bekövetkező (már a IX. századtól fenyegető) egyházszakadás hatására a Kereszténység egy Bizánc fősége alatt levő, jóval kisebb görögkeleti, ortodox Kelet-Európára és jóval nagyobb római katolikus NyugatEurópára oszlott. Európa nyugati felében a frank birodalom a 843. évi verduni szerződés után felbomlott, három fő részre szakadt, de ezek is további kisebb részekre estek szét. A nyugati frank birodalom, „Francia" a teljes szétesés felé haladt a karolingok alatt, a X. század vége felé hatalomra kerülő Capeting dinasztia 8