Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

jobban védhető sziklaszirten, (a mai vár területén) helyezkedetek el, míg az anyagilag gyengébben álló közszabad réteg a domboldalt vette birtokába. A XI. század elejére tehát a síkság és a hegyvidék találkozásánál Eger egy olyan településsé vált, amely lélekszámában megfelelt a városi követelményeknek, kezdetleges iparral és kereskedelemmel is rendelkezett, s alkalmas lehetett arra, hogy a kialakuló Egri Völgy (Vallis Agriensis) falvainak összefogója és irányítója legyen. Természetes, hogy ez a kialakuló város nem vetekedhetett Esztergommal, Székesfehérvárral, vagy Veszprémmel, de elég jelentős volt ahhoz, hogy az államalapító, egyházszervező király az általa alapított tíz püspökség egyikét Egerbe helyezze. Egertől keletre püspöki székhely évszázadokig nem volt. Az egri püspök egyházi fennhatósága alá tartozott Észak-Kelet-Magyarország a Szepességtől Máramarosig. Egy ilyen fontos intézmény fejét a király pusztába nem telepíthette. A várdombot megszálló népesség nemzetségi vezetői a maguk szállásterületét feltételezhetően a későbbi püspöki palota helyén foglalták el. Ez a terület uralja az egész várdombot. Mögötte a meredek északi sziklafal természetes védelmet nyújt váratlan támadás ellen. A püspöki székhely létrejötte után ezt a területet egyértelműen a püspökségnek kellett megkapni, mert rangban és hatalomban intézményesen vezető szerepet töltött be. A kanonokok és világi előkelők házai a nyugati sziklafalnál épültek fel. Ugyancsak ezen a területen kellett elhelyezni az egyházi személyek mozgását biztosító fegyveres kíséretet is. A térítőmunka befejezése, s az egyházi szervezet kiépítése után a püspökség feladatköre még inkább megnőtt. Hiszen a hatalmas egyházmegye igazgatásához számos kanonok és más tisztségviselő kellett, s feltehetően papi iskolát is állítottak fel. Szükségszerűen megnövekedett az egyházat kiszolgáló szolgaszemélyzet is. Mindebből adódóan túlnépesedés következett be, s már a XI. század végén, vagy a XII. század elejéin kialakult a középkori város első városrésze, az Álmagyar. Ez mindössze azt jelentette, hogy a várdombról kiszorult népesség a vár melletti enyhe lejtésű domboldalt vette birtokába, a patak bal partján. Valami különbségnek azonban mégis kellett lenni. Hiszen a település mindmáig fennmaradó új nevet vett fel: Álmagyar. De ha volt Álmagyar, akkor valahol kellett lenni, Magyarnak, vagy Felmagyarnak is. Nem tételezhető fel esetleg, hogy a Megyer törzs egy nemzetsége a honfoglalás után családi, vagy más kapcsolatok következtében az Eger patak völgyébe telepedett, s most a kirajzó népesség az olasz, vallon, német telepesek körében éppen identitását kiemelve veszi fel az Álmagyar nevet? A vár és a város kialakulásáról leírtak természetesen hipotetikusak. Sajnos azonban országosan sem vagyunk abban a helyzetben, hogy XI-XII. századi építményekben bővelkednénk. Eger esetében még inkább ez a hely38