Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

nül követő időszakát, segítségük használva a rendelkezésre álló régészeti bizonyítékokat. A megye 44, X-XI. századi temetői közül Eger körzetéből ez ideig ötöt ismerünk. Talán a legismertebb és legkorábban megtalált ilyen temető az ún. Szépasszony-völgyi, amelyre 1898-99-ben akadtak szőlőmüvelés során. Ezt megörökítő emléktábla az egri vár Setét-kapujában található.

1

2 Elsőként Bartalos Gyula ismertette a mintegy 36 sírból álló temetőt és leleteit. Ezek között találunk lovas fegyveres sírt, valamint gazdag női sírt, melyben díszes fülkanál, ezüst karperecek, arany köves gyürü kerültek elő. Szórvány leletként egy díszített, jellegzetes hajfonatkorongot is találtak. Feltehetően nem az egész temetőt tárták fel, de a leletek alapján így is jól értékelhető. Szakszem ismertetését elsőként 1968-ban Nagy Árpád, az Egri Múzeum Evkönyvében végezte el.

1

3 Nemrégiben Révész László értékelte újra az anyagot, s megállapította, hogy a leletek főként a X. század első két harmadára datálhatok, viszont hiányoznak belőle az utolsó évtizedre jellemző ékszertípusok.

1

4 A következő ilyen korú lelet az ún. Almagyaron került elő, amelyet az 1900-as években az Álmagyar szőlőhegy déli lejtőjén szintén szőlőrigolírozás közben találtak Pók Náczi nevü egri szőlősgazda földjén. A 60 cm-ről előkerült leletek alapján egy fegyveres, lovas temetkezést bolygathattak meg a munkálatokkal. Gallasy Lajos Bartalos Gyula ajánlására közölte le az 1911. AÉ-XXXI. kötetének 76-77. lapján.

1

5 Érdekes leletként közölte le Szabó János Győző az Egri Múzeum Évkönyvében 1964-ben a Répástetőn 1959 januárjában megtalált leleteket, melyek érdekes módon szintén szőlőföldmunkák során Zacharidesz Bernát földjén kerültek elő. (Répástető az Almagyari dombhát utáni terület a Kiskőporos irányában.) Az ott megmentett két sír rendkívül érdekes megfigyelésekkel szolgált a szakember számára. Az 1. sz. sír lovas fegyveres temetkezés általában ismert típusa, ahol a sír végében lócsont maradványokat helyeztek el. Volt a sírban egy kovácsoltvas szablya is, amelyet úgymond régies vonásai alapján Szabó János Győző késő-avarkori típusnak tételezett fel. Előkerültek a sírból vasból készült nyeregveretek, hevedercsat, kengyelek, zabla, valamint két ezüst, nyitott szalagformájú karperec. Itt jegyezném meg azt a különlegességet, amelyet az 1. sz. sír még nyújtott. Pl.: a sír trepanált koponyája, amely súlyos sebészi beavatkozást tételez fel, szerencsés módon jelen esetben a beteg túlélte ezt. A sír másik különlegességének az az „in situ" megtalált kést tartjuk, amelyet a 4-5. bordák között tárt fel a régész. Mint Szabó János Győző megjegyzi „honfoglalás kori sírban így még kést nem találtak(?)". Felmerült a kérdés, hogyan kerülhetett ide a halott szívét átdöfő kés, s hogyan és miként hatolt be. Az is bizonyossá vált, hogy a halottat nem ellenséges kezek hantolták el, hanem feltehetően 28