Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Az offenzív akciókat, mint utaltunk rá, Szent László indította meg Horvátország 109l-es meghódításával. Nyomába lépett Könyves Kálmán, aki 1105-ben Dalmáciát is annektálta. Kálmán nevéhez fűződik az aktív, oroszországi ügyekbe hódítóként beavatkozó külpolitikai irányvonal kezdete. Ezt folytatták utódai, II. István (1127) majd az Álmos-ági örökösök is, elsősorban II. Géza (1148-1152 között). Különösen aktív külpolitikát folytatott II. Géza, aki harcolt Bizánccal, orosz hadjáratokat vezetett, támogatta a szerbek harcát Bizánc ellen, a pápát a német-római császárral szemben. Egészében véve a Magyar Királyság helyzetének stabilizálódását mutatja, hogy a XI. század végétől aktív, részben expanzív külpolitikát tudott folytatni, a defenzív külpolitika, amely a XI. századot legalábbis részben jellemezte, visszaszorulóban volt. A magyar állam növekvő európai jelentőségét és befogadását mutatták a vele kötött szövetségek, a területi terjeszkedés a Balkánon (Horvátország, Dalmácia, Bosznia), a hűbéri-szövetségesi kötelék az orosz fejedelemségek közül Haliccsal. Ugyanezt jelzik a magyar királyok házasságkötései. A sorban német, bizánci, francia, orosz, normann hercegnők egyaránt szerepelnek. Együttesen elmondható, hogy a magyar kísérlet eredménnyel járt, a nomád magyarság nemcsak áttért kényszerűségből a letelepült életmódra, s a kereszténységre, hanem 1000-ban alapított keresztény állama az európai keresztény közösség szerves része lett, a XII. század végére bizonyosan teljesen levetkőzte nomád és pogány voltát, beilleszkedett Európába, mégpedig annak Occidens, nyugati, római katolikus részéhez tartozva, annak egyik keleti határországaként, mintegy hirdet alkotva az ortodox, görögkeleti kereszténység és annak meghatározó hatalma Bizánc felé. Jegyzetek a magyarság európai beilleszkedésére további szakirodalommal I. legújabban Kristó GYULA: A magyar állam megszületése. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 8. Szeged, 1995. főként 359-369.; az Európa fogalomra és alakulására I. SZŰCS JENŐ: Vázlat Európa három történeti régiójáról. Gyorsuló idő, Bp., 1983. 8-15.; Kelet-Európa fogalmára és IX. század végéig tartó történetére I. legújabban összefoglalóan TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában. Életünk 1996/6-7. sz. 571-598.; Nyugat-Európa korai történetére összefoglalóan I. pl. The Cambridge Medieval History, vol. III. Germany and the Western Empire. Cambridge University Press, 1936.; I. rövidebb áttekintésére ENGEL PÁL: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Magyarok Európában I. Bp. 1990. 56-61.; ÉszakEurópa, s Kelet- és Délkelet-Európa történetére I. uo. 79-81., 110-113.; a magyar kalandozásokra összefoglalóan I. pl. VAJAY, SZ.: Der Eintritt des ungarishen Stammebundes in die europaische Geschichte (862-933). Mainz, 22 \