Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

MÓZES MIHÁLY REGIONÁLIS URBANIZÁCIÓ ERDÉLYBEN, A BÁNÁTBAN ÉS A TISZÁNTÚLON 71867-1914/ I. Városfejlesztő tényezők és a növekedés A modernizáció a tradicionális városok fejlődését eredményezte. Nem feltétlenül a helyi ipari előzmények, tradíciók alakították mostmár a beruházások kedvét, bár ez bizonyára lényeges szempont maradt. A tőke racionalizmusa jobban tisztelete a tradíciónál a profitot, s saját „önkényével" szétrobbantotta a tradicionális városi fejlődés előző súlypontjait.

1 Korábban jelentéktelen településeket emelt a városok sorába, mert nyersanyaglelőhelyek közelében voltak, s korábbi idők patinás nevű városai maradtak alul az iparosodásban (Nagyenyed, Gyulafehérvár stb.). A korszak városfejlődésének egyik szembetűnő vonása a népesség jelentős, bár eltérő ütemű növekedése volt. Az Alföld kisebb mezővárosai, a peremvidéki, határszéli városok egészen csekély népességnövekedési ütemével (20-30%) szemben a nagy és iparosodó város, a forgalmi központ 50-100%-os növekedése állt szemben 1869— 1910 között. A harmadik kiugró típus az ipari település, amely 100-150%-os növekedést is mutathatott (pl. Resicabánya). A következő táblázatok 10-10 erdélyi és bánáti, valamint 15 tiszántúli város népességnövekedését mutatják. 4 203