Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

ható sematizmushoz képest egyenesen üdítőleg hat a téma tárgyalása során megfigyelhető sokszínűség. Egyes szerzők a politikai, míg mások a gazdasági, a kulturális vagy éppen az egyházi tényezőket emelték ki, többen pedig (I. U. Budovnyic, B. A. Ribakov és P. P. Tolocsko)

4

5 forráskritikai megközelítést is alkalmaztak. A szakirodalomban vitát váltott ki Andrej Bogoljubszkijnak az a törekvése, hogy északkeleten metropóliát szervezzen. A fejedelemnek az érsekség megteremtéséért folytatott harcát Budovnyic a Ruszban már teljesen kialakult feudális széttagoltság tükröződéseként fogta fel, és úgy vélte, ekkor a politikai szempontból Kijevtől teljesen elkülönült oblasztyok arra törekedtek, hogy vallási téren is lerázzák a régi fővárostól való függést.

4

6 G. G. Litavrin és V. L. Janyin véleménye szerint „Andrej Bogoljubszkij arra törekedett, hogy Vlagyimirban érsekséget hozzon létre, amely közvetlenül az egyetemes pátriárka alá lett volna rendelve. Andrej szándékának lényege ugyanaz, mint a novgorodiaknál: a Kijevtől való függetlenség a világi kormányzat rendszerében támaszt keres a helyi egyház Kijevvel való egyenjogúsításában. Ebben az esetben a Kijev ellen való fellépés szemmel látható jele az egyetemes pátriárka presztízse támogatásának". A két szerző közösen írt tanulmányában teljes egészében megerősítette Budovnyic következtetését, amikor azt írta, hogy a novgorodi és a vlagyimiri törekvések az óorosz állam feudális széttagolódásának objektív folyamatát fejezték ki.

4

7 Voronyin viszont különösnek nevezte a Budovnyic által adott értékelést. Szerinte Bogoljubszkij egyházpolitikai harca nem a feudális széttagoltság tükröződése volt, hanem ellenkezőleg, leküzdésének egyik eszköze, valamint annak eszköze, hogy ne Vlagyimirnak Kijevtől, hanem Rusznak Konstantinápolytól való egyházi függetlensége szilárduljon meg.

4

8 Számunkra azonban amellett, hogy a széttagoltság feudális jellegét is megkérdőjelezzük, úgy tűnik, Voronyin nézete szó szerint megalapozatlan, mert a források a függetlenség igényével kapcsolatban nem tartalmaznak megbízható adatokat. A fejedelem a metropólia megteremtését a pátriárka segítségével kívánta elérni. Voronyin elképzelése abból a szempontból fontos, hogy rávilágít: Andrej Bogoljubszkij nem csak fejedelemsége önállóságának megőrzésére törekedett. Azonban nem Rusz Bizánctól való egyházi függetlenségét akarta megszilárdítani, amely egyébként nem is létezett, hanem a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség és leginkább saját maga „oroszországi" hegemóniáját kívánta megvalósítani. Ebben nagy segítséget jelentett volna a már csak Konstantinápolytól (s nem Kijevtől) függő vlagyaimiri egyház is. Végül a csak a pátriárkának alárendelt metropólia megteremtését sem tudta megvalósítani. Limonov álláspontját nem a fenti vitával összefüggésben ismertetjük, hanem azért, mert a témát illetően figyelemre méltónak tartjuk: az államhatalom a „saját egyház - saját metropolita - saját központ" eszméjével veresé180