Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

vecse-rendszer, hanem attól, hogy a 12. században ez itt még nem fejlődött ki.

3

2 Egyes történetírók szerint Rosztyiszlav Msztyiszlavics kijevi fejedelem (1159-1167) a.2 államférfiak anakronisztikus típnsát képviselte, aki reménytelenül próbálta megállítani a történelem kerekét. Rosztyiszlávval Andrej Bogoljubszkijt állították szembe, aki állítólag északkeleten lerombolta a kialakult rendet, és a távoli jövő terveit rajzolta meg. Tolocsko viszont úgy vélte, hogy hasonló szemrehányást nemcsak Rosztyiszlávnak lehet tenni. Nem értett egyet a két uralkodó szembeállításával, mivel a vezető szerepre pályázó fejedelmek mindannyian a centripetális erők képviselői voltak, s őket nem a végső célok, hanem azok elérésének módszerei és útjai különböztették meg egymástól.

1"

1 P. P. Tolocsko Andrej Bogoljubszkijt tehát nem tartotta rendkívüli államférfinak, mint B. A. Ribakov, viszont helyi szinten, a Szuzdali Fejedelemségben jelentősnek minősítette uralkodását, amikor azt írta, hogy tevékenysége az óorosz állam területét kialakító első kijevi fejedelmek tevékenységéhez hasonlít.

3 A korszak végére megszületett a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség első monográfiája is, melyben a szerző, Ju. A. Limonov alaposan elemezte és értékelte Andrej Bogoljubszkij életpályáját és északkeleti uralkodását. A fejedelmet jellemezve nem fukarkodott a pozitív jelzőkkel: Andrej tapasztalt hadvezér, tekintélyes és félelmetes vajda (katonai vezető, parancsnok) volt, akinek még a „vad kunok" is engedelmeskedtek. Személyes bátorságát általánosan elismerték. Ugyanakkor egyáltalán nem volt vakmerő vitéz, a lovagi párviadalok kedvelője, a heves összecsapást, a csata mámorát, a harc hevét mindennél többre tartó katona. Nagyon okos politikusnak, higgadt és körültekintő tárgyalópartnernek bizonyult. Nemegyszer és fölöttébb sikeresen szerepelt közvetítőként apja, Jurij Dolgorukij és ellenfelei között. Egészében véve ritka tisztánlátás és ravaszság jellemezte. Ezek a jellemvonások, energiával és nagy akaraterővel párosulva, a 12. század rendkívüli diplomatájává tették a fejedelmet, aki túl tudott járni az intrika olyan szinte felülmúlhatatlan mesterének eszén is, mint amilyen IzjasZlav Msztyiszlavics kijevi fejedelem (1146-1154) volt.

3

5 1155-ben Andrej délről északkeletre ment, lemondva az őt az „orosz földből" megillető részről. Limonov szerint ez a döntés Kelet-Európában új tehetséges politikus megjelenését jelentette, akinek az orosz történelem új politikai stratégiát, új politikai fogalmakat, sőt a politizálás új módszereit köszönhette. Három év alatt Andrej északkeleten jelentéktelen kisfejedelemből a régi Rusz területének körülbelül egyharmadával rendelkező, erős fejedelem lett. 1157 júniusa, Andrej szuzdali fejedelemmé választásának időpontja Rusz történetének rendkívül fontos dátuma. Az önálló északkeleti 177