Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Az SZKP XX. kongresszusa (1956) után a Kijevi Rusz történetének ta­nulmányozásában fellendülés következett be, 1 7 s ez természetesen nem hagyta érintetlenül az általunk vizsgált témát sem. I. U. Budovnyic például a régi Rusz társadalmi-politikai gondolkodását elemző könyvében egy teljes fejezetet szentelt Bogoljubszkijnak. Véleménye szerint Andrej ideológiai „vállalkozásait" gondosan megtervezték, nagy lendület, valamint politikai céltudatosság jellemezte azokat, s átfogták az akkori orosz társadalom szel­lemi életének minden szféráját. Andrej Bogoljubszkij a legkülönfélébb ide­ológiai eszközökkel - nagyszerű templomok és kolostorok felépítésével, a Vlagyimiri Istenanya-ikon kultuszának létrehozásával, helyi szentek kitalálá­sával, autokefál püspökség alapításával, a terület első évkönyv­redakciójának készítésével és saját irodalmi tevékenységével - azt az igen nagyjelentőségű történelmi tényt hangsúlyozta, hogy a félreeső erdőntúli 18 vidéken a hajdani dicsőségét elvesztett Kijev felváltására felnövekedett egy új politikai erő, amely bejelentette igényét a szomszédos területekre, Muromra, Rjazanyra és Novgorodra, s amely Rusz összes többi részén ve­zető szerepre pályázott. Budovnyic a fenti, már amúgy is pozitív értékelést, még tudta fokozni: Andrej Bogoljubszkij korának nagyszerű képviselője volt. Megszemélyesí­tette a Ruszban a 12. században bekövetkezett új helyzetet, amikor is a ko­rábban egységes kijevi állam önálló, Kijevtől elkülönült oblasztyokra 1 9 ta­golódott. Andrej Bogoljubszkij, a rendkívüli államférfi tudatában volt az új történelmi viszonyoknak, nem törődött a régi hagyományokkal, nem hagyta magát elbűvölni az „orosz városok anyjá"-nak hajdani varázsától, céljai ér­dekében ügyesen használta ki az orosz fejedelmek közötti véleménykülönb­ségeket és viszályt, valamint a Kijevi Rusz északkeleti részén sajátosan ala­kult társadalmi viszonyokat. Az orosz kultúra és társadalmi gondolkodás történetében Andrej Bogoljubszkij (kora) azáltal jelentős, hogy Rusz új poli­tikai berendezkedése, a feudális széttagoltság rendszere éppen az ő idejében és az ő közreműködésével találta meg ideológiai formáját. 2 0 • A neves történész és művészettörténész, Ny. Ny. Voronyin 1961-ben je­lentette meg Északkelet-Oroszország 12-15. századi építészetéről szóló munkájának első kötetét. Az Andrej Bogoljubszkij uralkodása idején folyó munkálatokról a következőket írta: a monumentális építészetnek legfőkép­pen az volt a feladata, hogy a fővárosnak, Vlagyimirnak és a fejedelmi rezi­denciának, Bogoljubovónak fényűző külső formát adjon. Ennek megoldása az ütemét és tervszerűségét illetően csak Jaroszlav kijevi, valamint Dmitrij Donszkoj, III. Iván és III. Vaszilij moszkvai építkezéseivel hasonlítható ösz­sze. Az építészek azon Vlagyimir újjáépítésének, erős várrá és pompás épü­letekkel díszített várossá való átalakításának a megfelelő időben kigondolt tervét valósították meg, amely méltó volt arra, hogy ne csak az adott terület, 173

Next

/
Thumbnails
Contents