Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Ha a kereszténység térnyerésével kezdjük áttekintésünket, utalnunk kell arra, hogy a régi, nomádos életformához, a még meglévő nemzetségi szervezethez kötődő pogány vallásnak és mentalitásnak komoly tartalékai voltak, s számottevő ellenállást tudott kifejteni a felülről, sokszor erőszakkal terjesztett, idegen nyelven (latinul) és idegen főpapok, papok által hirdetett keresztény vallással és egyházzal szemben. Ráadásul megjelent az egyháznak fizetendő adó, a tized is, amely miatt a lesüllyedni kezdő szabadok egy része azonosította az államot és az egyházat, s mindkettő irányába ellenérzéseket táplált. A pogány vallás és ideológia menedéket kínált, a nemzetségi-törzsi társadalom szabadságát, adómentességét és a hagyományok, az ősök tisztelete szintén egyfajta pogány restauráció gondolatához vezetett. Különösen Szent István uralkodásának vége felé, majd halála után erősödtek fel e pogány restaurációs tendenciák. A pogányság erőteljes jelenlétét és a kereszténység relatív gyengeségét mutatja, hogy az uralkodó Arpád-nemzetség több tagja szimpátiát mutatott a pogányság iránt. Még István életében ilyennek mutatkozott Vazul, akit talán egy ellene megkísérelt merénylet miatt börtönbe vetett a szent király, majd uralkodásra is alkalmatlanná tett. Vazul pogánykodó hajlamait mutatja, hogy egyik, talán legidősebb fia, Levente szintén pogányként élt, s őse, Taksony fejedelem állítólagos sírja közelébe temetkezett. Levente állítólag még a neki felajánlott koronát sem fogadta el, hanem átengedte testvérének, Andrásnak, aki viszont már a Szent István-i hagyományokat folytatta. A pogányság erejét azonban nem a dinasztia egyes tagjainak pogány vagy legalábbis arra hajló volta mutatja, hanem azok a hatalmas mozgalmak, amelyek István halálát nem sokkal követően kitörtek Magyarországon. Jelentősebbnek kell ítélnünk az 1046. évi, Vata nevével jelzett tömegmozgalmat, amelyet az Orseoló Péter király által folytatott türelmetlen, erőszakos politika válthatott ki. A felkelők azonosították az egyházat az állammal, s az egyház mindenestül való megsemmisítésére törekedtek, amelyben egyaránt benne volt a püspökök és papok fizikai megsemmisítése, s az egyházak lerombolása. A felkelésre valószínűleg az adott alkalmat, hogy a Péter politikáját ellenző egyes uralkodói csoportok behívták a száműzetésben, Oroszországban, Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem udvarában élő Vazul fiakat, Andrást és Leventét. A tömegmozgalom elemi erejű volt, a Vazulfiak sem mertek vagy akartak szembeszállni az őket csatlakozásra felhívó pogány tömegekkel szemben. A Vata-mozgalomnak része volt Péter bukásában, de a Vazul-fiakat behívó urakat is megtizedelte. A tomboló pogány mozgalomnak több püspök is áldozatul esett, így a velencei származású Gellért csanádi püspök is. Péter legyőzése, majd András hatalomra jutása, megkoronázása után András paradox, de egyedül helyes módon az apjukat megvakíttató, őket pedig száműzettető István király politikáját követte. A Szent István-i szellemű restauráció során a szövetséges pogány mozgalom 16