Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
meg, nem fegyvereztek le, technikánkat nem vették el és nem is hatástalanították. A tárgyalás után elment, s hosszú ideig felénk se néztek." November 5-én éjszaka és 6-án hajnalban az ezred legénységének mintegy 15-20 százaléka megszökött. „Fegyverrel, vagy a nélkül, gépkocsikkal és motorkerékpárokkal." 2 3 A szökésekben közre játszhatott az is, hogy elterjedt a katonák között, a szovjetek lefegyverzik az alakulatot, és fogságba viszik a legénységet. Ugyanakkor Séra őrnagy, Gubacs és Dinnyés főhadnagyok a harcosokkal beszélgetve azt tanácsolták, hogy ha már szervezetten nem sikerült ellenállni a szovjeteknek, akkor menjen, ki merre tud, és kezdjenek partizánharcot. 2 6 „Aznap egységügyeletes voltam - idézte fel a T tiszt. Mire az egység bevonult, már sötét volt. Az éjszakai órákban - pontosan nem emlékszem mikor - a telephely ügyeletese jelentette, hogy a telephely kapuján keresztül katonák tömegesen hagyják el a laktanyát gépjármüveken, fegyverrel. Mire én odaértem, ott már senki sem volt. Bizonyára figyeltek bennünket, mert amíg én a telephelyen voltam, addig a laktanya hátsó kapuján folytatódott a szökés. A tisztikar otthon volt a szállásán. Összesen hárman vagy négyen voltunk benn tisztek a laktanyában. Nem tudtuk megakadályozni. Egyébként, amikor a katonák elhagyták a laktanyát, kezdték a magukkal vitt fegyvereket eldobálni. Egészen a vasútállomásig szegélyezték az utat az eldobált fegyverek. Ezeket mi gyüjtöttük be, csakúgy, mint az elvitt gépjármüveket, mert azok is ottmaradtak az úton, ahol kifogyott belőlük az üzemanyag. Ezután a tisztek adtak őrséget a laktanyában és a lőszerraktár körül. November 17-én a szökések még nagyobb méreteket öltöttek. „Megkezdtük a szétszéledt katonák összeszedését, - emlékezett a decemberi napokra a törzsfőnök - mert november 4-e után tömegesen menekültek. Gyalog, motorkerékpáron, autón. Ki mivel tudott. Még műhelykocsit is elkötöttek. November első fele azzal telt, hogy a megszökött személyi állományt visszahozzuk. Kiszálltunk az illetékes hadkiegészítő parancsnokságokra, és egy ottani tiszttel felkerestük az önkényesen hazavonulókat. Magam is részt vettem ebben a munkában. A füzesabonyi kiegészítő parancsnokával még össze is vesztem, mert azt mondta, nem kéne már zaklatni ezeket az embereket. Én viszont azt tartottam, hogy aki nem szolgálta le a katonaidejét, az jöjjön csak vissza. Az öreg katonákat persze leszereltük. Olyan is volt, aki csak az egyenruháját küldte vissza. Ilyenkor csak az egyenruha került a kocsira. Az emberek belátták, hogy vissza kell jönniük, s nem is volt vita közöttünk. Azt persze nem állítom, hogy repestek az örömtől, amikor megjelentünk." 1957. január elejére, - bár az egyéni fegyverekben és személyi felszerelésben mutatkozott némi hiány - az ezred személyi állományának nagy része, és a harci technika ismét együtt volt. 2 7 166