Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

egészségügyet. Amit ma közoktatásnak és közegészségügynek nevezünk, alapjaiban a dualizmus korában épült ki. Nagyon fontos az urbanizációs mutató: a városok lakosságának száma csaknem megduplázódik, míg a vidék lakossága csupán negyedével nő. A magyar társadalom szerkezete tükrözi azt az átmeneti állapotot, mely a gazdaságban is megfigyelhető: a feudális és a polgári társadalom elemeinek együttélését. A nagy törésvonal az urak és az oda nem tartozók között volt: ez nem egyszerű vagyoni tagozódást jelentett: a birtok vagy a pénz mellé származás, rang vagy minimálisan érettségi - mint műveltségi cenzus - is szükséges volt. Az úri társadalom és a parasztokból, iparosokból, munkásokból, cselédekből, szolgákból álló „alsóbb" néposztályok között az átmenet elvileg lehetséges ugyan, de csak a századfordulóra kezd kialakulni a szakképzett munkásokból, művezetőkből, tanítókból, köztisztviselőkből álló, egyre szélesedő kispolgári réteg.

1

4 Az „urak" társadalma is éles belső határvonalakkal tagozódott arisztokratákra, nagybirtokosokra, dzsentrikre - nemesekre és bank-tisztviselőkre iparos nagytőkésekre, -polgárokra. A századfordulón már viszonylag nagy a mozgás a nemesség és a polgárság között, de a különbség még a két világháború közötti időszakban is létezik. Ujabb határvonalak épülnek a „polgári normák" alapján: elkülönül - bár nem olyan mereven, mint az imént említett csoportok - a tulajdonosok és a tulajdonnal nem rendelkezők, a falusi parasztok és a városi munkások csoportja is. E törésvonalak, éppen a szabadversenyes kapitalizmus egyik eredményeként viszonylag könnyen átjárhatók. Témánk szempontjából nem jellemző a nemzetiségi hovatartozás, ezért a nemzetiségi megoszlásra külön nem térünk ki. Ami viszont nem kerülhető * meg, az a különböző társadalmi csoportok nagyon rövid jellemzése elsősorban Hanák Péter, Gergely András és Szász Zoltán munkáira hagyatkozva.

1' Az arisztokrácia a birtokaira, címeire és 1867-rc támaszkodva megőrizte vezető szerepét Magyarországon. Ez a réteg adja az országos méltóságok túlnyomó részét: a főrendiház tagságának zömét, a diplomatákat, minisztereket, főispánokat, a parlamenti pártok központi magját. Jelen voltak minden nagyvállalat, egylet, tudományos vagy jótékonysági társaságban - általában nem is egyben. Megtaláljuk képviselőiket a művészet közelében, - pártolóként vagy aktív művészként, de a radikális irányzatok soraiban is. Az arisztokrácia valódi gazdasági, társadalmi, politikai befolyással, presztízzsel, hatalommal rendelkezett, és bár hatalma javarészt múltjában gyökerezik, az arisztokrácia nagyon fontos, sokszor példaértékű szerepet töltött be a haladásban, a polgári átalakulásban. A nagybirtokosok meghatározó részét az ezerholdasok, a dzsentri felső rétege alkotta, kb. 4-5000 család. Egy szűkebb részük be tud kapcsolódni a 143