Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Felekezetenként vizsgálva a táblázatot azt mondhatjuk, hogy a katolikusok és reformátusok száma hosszú egyenletes ütemben, nagyjából a természetes szaporodásnak megfelelően növekedett. Az evangélikusok lélekszáma 1821-1825 között közel 1/3-ával csökkent, majd a következő évtizedben kb. 2,5-szeresére nőtt, és ez a tendencia a későbbiekben is folytatódott. A fogyás megmagyarázható a halálozásokkal, de a gyarapodás nem lehetett a természetes szaporodás eredménye. Feltehető, hogy a lélekszámnövekedés bevándorlás következménye volt, valószínűbbnek tűnik mégis az, hogy az 1830-as évektől a sematizmusok is a gyöngyösi közösséghez tartozónak tüntették fel a szórványban élő lutheránusokat. A felekezetek sorában a görögkeleti egyház volt az egyedüli, mely ekkortájt a sorvadás egyértelmű jeleit mutatta. Másfél évtized alatt elvesztette híveinek 60%-át és ez az apadás csak a szabadságharc utáni években állt meg, illetve fordult visszájára. A gyors lélekszámcsökkenés okát nem kereshetjük kizárólag az elhalálozásban. Bizonyos mértékű elvándorlással és vallási asszimilációval is számolhatunk. Annál inkább így van ez, mert ilyen kis létszám esetében egyetlen család elvándorlása vagy beolvadása is gyengítheti az egyház erejét. A már korábban említett görög-zsidó „őrségváltás" sajátos módon jelent meg a gyöngyösi pravoszláv egyház és az izraelita hitközség estében. Az 1821-1835 között másfél évtizedben az ortodoxia híveinek száma 60%-al csökkent, míg az izraelitáké 63%-al nőtt. Az izraelita hitközség lélekszáma egyébként negyedszázad alatt négyszeresére emelkedett, amely gyarapodás elsősorban bevándorlásból adódott. Különösen gyors változást figyelhetünk meg 1835 és 1845 között, amikor számuk 429 főről 935 főre nőtt. A gondolatsor lezárásaként vessük össze az oppidumban élő zsidók lélekszámának alakulását az ország hasonló adataival! Azt találjuk, hogy Magyarország zsidó lakossága 1787-ben 80 ezer, 1804-ben 126 ezer, az 1840-es években pedig 250 ezer fő volt.

6

1 A II. József uralkodásától a szabadságharcig eltelt hatvan év alatt tehát 3,1-szeres gyarapodásnak lehetünk tanúi. Táblázatunk adatai azt mutatják, hogy Gyöngyös izraelita vallású lakosságának növekedési üteme ennél jóval erőteljesebb volt, hiszen alig több mint harminc év alatt számuk 4,1-szeresére emelkedett. Ezek után vizsgáljuk meg azt, hogy az egyes felekezetek milyen arányban képviseltették magukat a város társadalmában. Az alábbi táblázatunk ezt mutatja. 133