Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

nőtt az eredeti határon kívül épült házak száma, ami egyre nagyobb népesség elhelyezkedését tette lehetővé. Gyöngyös új részeit Hercegi Újvárosnak és Vízivárosnak nevezték. Ismét felmerülhet a kérdés, hogy a város reformkori nagy lélekszámnövekedése természetes szaporodás eredménye-e csupán, vagy abban a bevándorlás továbbra is meghatározó szerepet játszott. Korábbi módszerünket alkalmazva vizsgáljuk meg, hogy a természetes szaporodás milyen népességszámot eredményezhetett, és azt hasonlítsuk össze Gyöngyös általunk már ismert adataival: Idő Népesség Természetes szaporodás 1821 12 151 12 151 1825 12 941 12 637 1835 13 865 13 900 1845 15 703 15 290 1855 16 235 , 16 819 Eredményeinket elemezve aligha lehet kétséges, hogy az oppidum lakosságának gyarapodása az 1820-as évektől kezdve a természetes szaporodásnak köszönhető. A ki- és bevándorlás a XIX. század első felében is hozzájárulhatott a város népesedési viszonyainak alakulásához, korántsem olyan döntő módon azonban mint a XVIII. század folyamán. Az adott időszak népesedéstörténetének országszerte legjellemzőbb vpnása is éppen az, hogy a gyarapodás majdnem kizárólag természetes szaporodásból származik. A növekedés mértéke azonban jóval meghaladta az országos átlagot. Magyarország népessége 1787-1851 között 40-50%-al, az oppidumé 65%-al nőtt. Heves és Külső Szolnok vármegye is elmaradt Gyöngyös mögött annak ellenére, hogy a legerőteljesebb lélekszámnövekedést felmutató területek közé tartozott a maga 50%-os gyarapodásával.

2

4 A mátraaljai város ráadásul lakosságszámának gyors emelkedését fele annyi idő alatt érte el, mint az előbbiek. Összefoglalóul elmondhatjuk, hogy Gyöngyös népességfejlődésének bő másfél százados történetét elsősorban három tényező befolyásolta: a lakosság törökkori helyben maradása, a külső és belső határok szűkössége, valamint az, hogy a jövevények szívesen települtek le itt. A növekedés nagyságrendje a korszak egészében felülmúlta az országos átlagot, a régión belüli népességkoncentráló szerepe azonban a kiegyenlítődési folyamat eredményekéntjelentősen mérséklődött. Mindazonáltal a hódoltságtól a jobbágyfelszabadításig terjedő időszakban az oppidum a kortársak megítélése és a statisztikai adatok alapján is Magyarország népesebb települései közé tartozott. A népesedési viszonyokat a XVIII. században elsősorban a bevándorlás, a 125