Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kozári József: A 6. gépesített ezred története 1956 október 23. és október 30.-a között

őrkapitányság, valamint a Marx tér környékén lévő orvlövészeket, és a kijelölt területen tartsa fenn a rendet. A csoport sikeresen oldotta meg feladatát. Megszállta a tanács Engels téri épületét, és megtisztította a téren lévő MÁVAUT állomást. A buszpályaudvar birtokba vételekor tűzharcba keveredtek, melynek során Rácz Mihály honvéd hősi halált halt.

J Ezekről az eseményekről egyik visszaemlékező sem tudott beszámolni, így ez esetben csak a jelentés szövegére hagyatkozhatunk. „Október 25-én hajnalban - írja a jelentés - az egész csoport megerősítve 3 harckocsival és 24 darab teherautóval azt a feladatot kapta, hogy gyalogsági és egyéb lőszert szállítson Budapestre". Ebben az esetben maga a forrás mond ellent önmagának, hiszen ha a második lépcső alakulatai október 25-én délután 18.00-ra érkeztek az akadémiára, akkor semmiképpen sem indulhattak onnan 25-én reggel Pusztavacsra. Az akcióra egyébként az ezred több egykori tisztje is emlékezik, bár közülük az egyik nem Pusztavacsot, hanem Tatárszentgyörgyöt jelölte meg célállomásként. „26án reggel 4 óra felé riadóztattak bennünket és tisztjeimmel, valamint 40 harcossal Tatárszentgyörgyre kellett mennünk lőszerért" - mesélte az egykori századparancsnok. „Teherautókat kaptunk, hiszen a mi weaponjaink nem voltak alkalmasak a feladatra, meg három harckocsit biztosításul. 4.30-kor indultunk. A harckocsik egészen újaknak látszottak. Kettő az oszlop elején haladt, a harmadik pedig a végét biztosította, de nem sokáig, mert alighogy Lőrincié értünk a két élen haladó páncélos felmondta a szolgálatot és lemaradt. A harmadik sem bírta sokáig, a nagy ködben nekihajtott a Steinmetz szobrot körülvevő oszlopok egyikének és leszakadt a lánctalpa. Eddig tartott a mi biztosításunk. Nem kis izgalommal haladtunk tovább Gyálig, ahol egy két ember, - egy gyerek és egy aggastyán - által védett barikád állta utunkat. A torlaszon túl egy szovjet egység sorakozott. A barikád védői, látván hogy magyarok vagyunk segítettek utat nyitni. A szovjetek nem vettek tudomást rólunk. Szerencsére minden baj nélkül megérkeztünk a lőszerbázisra. Mint minden ilyen bázison szokás gépkocsijainkat átadtuk a helyi személyzetnek akik elvégezték a rakodást. Mi a már felpakolt kocsikat vettük át, így nem tudhatom pontosan milyen lőszer volt rajtuk. Hajói emlékszem 4 teherautó harckocsi és tüzérségi lőszert szállított, a többin gyalogsági volt. 15.30-kor indultunk vissza, és úgy 20 óra tájban értünk minden baj nélkül az akadémiára" „Az Akadémia területén egyébként nem találkoztunk valami nagy szervezettséggel - emlékezett egy másik szemtanú. Ágyak, pokrócok nem igen voltak. Aludtunk padlón, szőnyegen, ki hol tudott. Őrséget kellett adnunk a kapukban, az épület folyosóin. Más dolgunk nem igen volt. Kártyáztunk, vitatkoztunk. A kapuőrség egyébként nem volt teljesen veszélytelen, mert az Akadémiával szemben lévő kenyérgyárból többször ránk lőttek. Emlékezetem szerint két akcióban vettünk részt. 26-án, vagy 27-én éjjel tehergépkocsikat kaptunk, hat vagy 8 gépkocsit, Csepeleket. Puszta89