Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kozári József: A 6. gépesített ezred története 1956 október 23. és október 30.-a között

nisztérium védelmére. Az ezred létszáma mintegy 300 fő lehetett, mivel keretegység voltunk, csak a tiszti, a tiszthelyettesi és a tisztesi állomány volt teljes. Éjfélre fejeztük be a felmálházást. Emlékezetem szerint gyalogsági lőszert málháztunk, de nem osztottuk ki a harcosoknak. A lőszert külön gépkocsin szállítottuk az oszlop végén. Csak a tisztek pisztolyaiban volt lőszer." „1956-ban 24 éves voltam, és századparancsnok az egri ezrednél emlékezett az események egy másik résztvevője. Korengedéllyel léptem a hadseregbe, tetszett az egyenruha. Október 23-án otthon tartózkodtam. Akkor már nős ember voltam. A riadó tehát otthon ért. A parancsot gyorsan végrehajtottuk. Első pillanatra ez a riadó sem különbözött a többitől, valahogy mégis érezni lehetett, hogy ez most éles. Sokkal többen jöttek le a törzstől, és arra is parancsot kaptunk hogy éles lőszert málházzunk. Az addigi riadógyakorlatokon ilyen feladatot nem kaptunk. Iványi őrnagy aztán minden kétséget eloszlatott. Közölte, hogy Pestre kell vonulnunk a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára. Parancsba adta, hogy fegyvert használni, csak az ő személyes parancsára lehet, de a lőszert egyébként sem osztottuk ki a harcosoknak. A lőszeresládákat az élelmiszerrel együtt századonként külön gépkocsin szállítottuk." Az ezred útnak indítása a riadó gyors végrehajtása ellenére nehézségekbe ütközött, mert a hadműveleti tisztet senki sem találta. Az ezt a beosztást ellátó főhadnagy aznap nem volt szolgálatban és az értesítők a lakásán sem találták. Mint a szerzőnek elmondta az egri Korona étteremben vacsorázott, és bár észlelt bizonyos katonai mozgást a városban nem tulajdonított jelentőséget neki. Az ezredparancsnok viszont nem akart nélküle elindulni, mert mint az ezred egyik legképzettebb tisztjét nélkülözhetetlennek tartotta a feladat végrehajtásában. Mint az ezred egészségügyi szolgálatának vezetője elmesélte Iványi őrnagy már már komikusan hajtogatta, hogy „hol a hadműveleti tiszt, hol a hadműveleti tiszt, kerítsék elő akár a föld alól is, nélküle nem indulunk el." Minthogy a főhadnagy csak nem került elő, végül mégiscsak nélküle indultak útnak. Az ezred két lépcsőben hajtotta végre a menetet Budapestre. Az első lépcső parancsnoka Iványi őrnagy, a második lépcsőé pedig Laskó László őrnagy, az ezred törzsfőnöke volt. Útjukat erősen nehezítette a sűrű köd, és Gödöllőtől az országút mellett húzódó HÉV vonal megállóiban ácsorgó óriási tömeg. A két lépcső el is szakadt egymástól. Ahogy a jelentés fogalmaz: „A második lépcső az elsőtől elszakadva menetét folytatta Budapest irányába."

2 Erre azonban az egyik résztvevő másképpen emlékezik: „Két lépcsőben mentünk. Én a másodikba voltam beosztva. Az első lépcső 0.30-kor indult, mi pedig másfél óra múlva, 2.00 órakor. Velünk jött az ezred felderítő főnöke is." Az egészségügyi szolgálat vezetője szerint viszont együtt indult a két lépcső, csak elszakadtak egymástól, mert az első 85