Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gebei Sándor: Az erdélyi fejedelemség szerepe az 1646—48-as oszmán birodalom elleni koalíciós kísérletben

geri portya, akció 344 kereszténynek kiszabadulását is jelentette. (Minden valószínűség szerint gályarabokról van szó.) Úgy gondoljuk, hogy a szultán anyjának foglyul ejtését szokványos, vagy jelentéktelen portyának egyáltalán nem minősíthetjük, a casus belli tartalmát bőségesen kimeríti. Továbbá, azt is meg kell állapítanunk, hogy a máltaiak vakmerő akciója túlságosan is sikeresnek bizonyult, mivel hogy a fenyegetettség és a veszélyeztetettség a szultán közvetlen környezetét érintette. Nem egyszerűen a hitüket gyakorló szultáni alattvalók kerültek a velencések, ill. a máltaiak kezébe, hanem a szultán családjának a védelme szenvedett csorbát. Beigazolódott, hogy a Fényes Porta a számára legfontosabb útvonalon sem képes a zavartalan hajózást garantálni, tengeri haderejének gyengesége miatt pedig mélyen megalázták. Nagyon is érthető Ibrahim szultán (1640-48) reagálása a történtekre, amikoris haladéktalanul Kandia ellen parancsolta a flottát, hogy szultáni tekintélyén és birodalmán esett szégyenfoltot minél hamarább eltüntethesse. Ez a velencei-török konfliktus inspirálta azokat a diplomáciai törekvéseket, amelyek egy nemzetközi törökellenes koalíció életre hívására irányultak. Alig telt el a háború kirobbanásától néhány hónap, Tiepolo velencei követ IV. Wladyslaw (Ulászló) lengyel királlyal az Oszmán Birodalom elleni kétfrontos hadakozás előnyeiről folytatott tárgyalásokat Varsóban.

4 A tárgyalások részleteiről keveset tudunk, de Tiepolo a biztos győzelmet ígérő háború mellett hosszasan érvelhetett. Említést tehetett a janicsár lázadásokról, az Isztambulban uralkodó évtizedes anarchiáról, végső soron egy bomlást mutató Oszmán Birodalom jellemzőiről. A török birodalom évszázados agóniája tulajdonképpen a 16. század 2. felében kezdődött, amikor az 1578-as pénzügyi krízis a török gazdaság és társadalom betegségeinek láncreakcióját hozta felszínre. Ez a drasztikus pénzromlás újabb és újabb devalvációhoz (1584, 1619, 1624) vezetett, ennek következtében pedig az adó- és a hadszervezési rendszer működésében támadt zavar. A zsoldos- és telekkatonaság kombinációján felépülő hadsereg a pénzügyi nehézségek miatt alapjaiban megrendült. Amíg a 17. század elején 45000 tímár került be a defterbe, és ez több mint 100000 katonát (szpáhit, plusz a jövedelem után kiállított fegyverest) mozgósított a szultánnak, addig az 1630-as években a kincstári nyilvántartásban mindössze 7-8000 tímár, ziámet szerepelt.

5 Nem nehéz belátni, hogy a birtokszám mintegy hatszoros zsugorodása a szpáhi hadsereg felmorzsolódásával járt, ugyanakkor, ezzel párhuzamosan a zsoldos janicsárok létszáma ugrott meg. Ekkoriban már 70000 janicsár követelte egyre türelmetlenebbül el-elmaradozó zsoldját, vagy éppen zsoldjának értékálló emelését.

6 (Egy 1623-ból való adat 60000 janicsárról tesz említést. ) A szultáni zsoldos had pénzügyi ellátásának, de a szultáni palota pénzszükségleteinek előteremtése a nagyvezírre - vagyonuk kockáz7