Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Nagy József: Adalékok a parasztság társadalmi átrétegződéséhez az 1950-es években
kai növelte a beadás mértékét. Búzaértékre átszámítva az egyéni gazdálkodók terménybeszolgáltatási terhe az 1949/50-es gazdasági évben 9.8 millió mázsa volt, szemben az 1948/49-re előírt 8 millióval. 1951 februárjában egységesítés címén a már szinte áttekinthetetlen rendeletek egy részét eltörölték, ugyanakkor az 5 holdon felüli birtokhatár beadási kötelezettségét tovább emelték. 2 6 Mivel 1951-ben igen jó termés volt, a parasztok ezt a megemelt tervet is igyekeztek teljesíteni. Feltehetően ez is hozzájárult ahhoz, hogy az 1952 január elején megjelent új beszolgáltatási rendelet tovább növelte a beadási kötelezettséget. 2 7 Mivel erre az időre az már világossá vált, hogy a gazdagparasztság terheit tovább már növelni nem lehet (részben azért is mert ott hagyták a földet), a többletkötelezettség elsősorban a közép- és szegényparasztságra, valamint az eddig enyhébben terhelt termelőszövetkezetekre nehezedett. A jó termésű 1951/52-es gazdasági évben az összgegyűjtés 656.018 vagon volt, 1952/53-ra viszont 828.645 vagon termény begyűjtését tervezték. 1952-ben ismét aszályos év volt és már nyáron lehetett látni, hogy a főbb növények termése 30-40 %-kal alatta marad az előző évinek. Az ésszerűség, az alapelvként hangoztatott "munkás-paraszt szövetség", s a jövő érdekében a termelők védelme egyaránt azt követelte volna, hogy az év elején megállapított tervszámokat lényegesen csökkentsék. Ezzel ellentétben ekkor vált a legkegyetlenebbé a rendszer a sorozatos büntetésekkel, a padlássepréssel, a családi szükségletre szolgáló gabonamennyiség és vetőmag elkobzásával. Az 1950/5l-es gazdasági évben 56.475 vagon volt a kenyérgabona beadási kötelezettsége. Ez az 1952/53-as gazdasági évre 88.402 vagonra növekedett. Ez a mintegy 60 %os emelkedés úgy következett be, hogy a mezőgazdaság termelőképessége ez alatt lényegében romlott. A parasztsággal szemben megnyilvánuló durva politika egyik oka feltétlenül az volt, hogy ilyen eszközzel is megkíséreljék bekényszeríteni a szövetkezetekbe az egyénileg gazdálkodó parasztságot. A szövetkezetek ugyanis egészen 1952-ig a legalacsonyabb kategória szerint teljesítették a beszolgáltatást, hogy ezzel is vonzást gyakoroljanak a magántermelőkre. A parasztok többsége azonban ennek ellenére távol tartotta magát ezektől a szövetkezetektől. így maradt a magasan megállapított termény mennyiség erőszakos begyűjtése, a pénzbüntetés, esetleg bírósági eljárás. A beszolgáltatási kötelezettség elmulasztásáért a dolgozó parasztokra, termelőszövetkezetekre és kulákokra 1951 január és 1953 május között 400 millió forint kártérítést vetettek ki, melynek többsége az akkori jogszabályok szerint is törvénytelen és igazságtalan volt. 2 8 Mint a bevezetőben már vázoltam, a termelőszövetkezetek 1948-ig nem éltek önálló szervezeti életet, hanem a helyi földműves szövetkezetek keretében működtek. Ezek a termelői csoportok feltehetően járási, vagy megyei pártszervek kezdeményezésére 1948 őszén kezdték önállósítani magukat. Megalakulásukat nem lehet egy sémára ráhúzni, de többségüknél 75
