Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Nagy József: Adalékok a parasztság társadalmi átrétegződéséhez az 1950-es években

pontját, a terménybeadás idejét. Falvakra, sőt gazdaságokra lebontva megszabták a termeivényeket, de megszabták a felhasználás módját is. Az állam határozta meg, hogy a paraszt, az általa megtermelt terméket milyen mértékben használhatja fel saját szükségletére. A magyar paraszt tudatában az adóztatás ősidők óta egyet jelentett a foldbirtoklással, illetve a földtulajdonnal. Az 1870-es évektől tértek át az aranykorona érték, ill. a kataszteri tiszta jövedelem utáni adózásra, s adókötelezettségével mindenki tisztában volt. A két világháború között a földtulajdonnal rendelkező gazdálkodó már a gazdasági év elején tisztában volt adókötelezettségével. így volt ez a II. világháború utáni első években is. annyi különbséggel, hogy az infláció idején adóját terményben, 1940 őszétől pedig részben forintban, részben forint értékre átszámított terményben kellett megfizetnie. Az így kivetett adómennyiség értékarányos volt 1949-től azonban új, progresszív adóztatást vezettek be, melynek kimondott célja a gazdagparasztság (kulákság) fokozott terhelése volt, gyakorlatilag azonban a 3 kat. hold alatti tulajdonosokat kivéve, minden birtokkategória adóját 20-25 %-kal megemelték. A politikai okok mellett feltételezhetően financiális tényezők is szerepeltek. 1949-ben megtörtént a kisipar és a kiskereskedelem felszámolása, s az így kiesett adómennyiséget a parasztságra hárították át. 1951-ben és 1952-ben újabb adóemeléseket hajtottak végre, s így az egyéni gazdálkodókra és kulákokra kivetett adó 1949-1952 között háromszáz százalékkal emelkedett. A parasztságra kivetett évi adó mennyisége a vizsgált időszakban így alakult (millió forint):

2

1 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 761,6 929,9 2,071.7 2,296.0 1,392.2 1,825.5 2,144.9 Lényegében az adózásnak egyik formáját jelentették a rendőrség által kivetett kihágási bírságok is. A helyi hatóságok igen nagy leleményességet mutattak a vétségek felkutatásában. Ilyen egyszerűbb vétség volt ha szemetes volt a ház eleje, vagy a trágyadomb nem megfelelő távolságra volt a kúttól, ha az őszi szántást-vetést nem az előírt határidőre teljesítette, ha a lekaszált szénát nem hordta be a gazda. Ezek enyhe vétségek voltak, amik általában 100 forint körüli büntetést vontak maguk után. Súlyosabb vétség volt már a fekete vágás, vagy egy szarvasmarha engedély nélküli értékesítése, amely jó indulatú elbírálás mellett, dolgozó paraszt esetében is 10001500 forintos büntetést jelentett. Amennyiben az elkövető kulák volt, akkor ez csupán mellékbüntetésnek számított, a fő büntetés legalább 6 hónapi elzárás volt. Az eljárások tömegességére jellemző, hogy 1951 és 1953. 73