Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Nagy József: Adalékok a parasztság társadalmi átrétegződéséhez az 1950-es években

1000 fő Ágazat 1949 1950 1951 1952 1953 1954 Munkások és alkalm. összesen 1,385.0 1,666.2 1,904.2 2,157.2 2,360.4 2,416.3 Ebből: 574.4 642.5 719.9 805.2 883.0 920.0 Iparban 574.4 642.5 719.9 805.2 883.0 920.0 Építőipar 79.7 178.1 221.9 259.6 264.7 205.0 Mezőgazd. 79.5 160.2 212.6 259.9 315.7 325.0 Közlekedés 177.0 167.1 186.3 207.7 224.6 230.0 Kereskedelemben 113.9 143.6 174.5 206.8 241.1 261.0 Államigazgatásban 190.7 206.0 .224.4 249.6 261.7 277.0 Abszolút értelemben az iparban volt legnagyobb a létszámnövekedés, ahol öt év alatt 574.000-ről 920.000-re növekedett a munkavállalók száma, de százalékosan az építőiparban és az állami mezőgazdasági üzemekben. Az ipari beruházások különösen az első években nagyarányú építkezésekkel indultak. A dunapentelei vasmű és városépítés, a komlói és várpalotai bányafejlesztés és városépítés, az almásfuzítői timföldgyár, a borsodi iparvidék kiépítése, 1953-ig a budapesti földalatti építése tízezrével vonzotta a szakképzetlen munkaerőt.

1

3 A statisztikai adatok hallgatnak a honvédségi építkezésekről, pedig 1949 és 1954 között épült ki két lépcsőben a déli határ mentén a laktanyahálózat, melynek építése ugyancsak tízezrek munkáját követelte meg. Egyes városok, vagy kisebb települések lélekszáma ugrásszerűen megnövekedett. Budapest lakossága 200.000 fővel nőtt négy év alatt. Miskolc 26.000-rel, Győr, Székesfehérvár 8000-rel, Tatabánya 6000-rel, Ózd 4000 fővel gyarapodott. Még látványosabb volt a frissen iparosodott "szocialista városok" növekedése. Kazincbarcika lakossága öt év alatt 5059-ről 12.026-ra, Komló 4605-ről 17.548-ra, Dunapentele 3949ről 27.507-re növekedett.

1

4 Ezeknek a településeknek a nagyarányú lakosságnövekedése nyilvánvalóan nem a természetes szaporodás, hanem a belső vándormozgalom következménye volt. Ez a migráció, mely tömegeiben a parasztságot érintette a mezőgazdaságból az ipar felé, a falvakból a városok felé irányult. Azt is megfogalmazhatnánk, hogy az Alföldről a peremvidékek felé mozgott. 1949 és 1960 között alig volt olyan község amelynek ne lett volna vándorlási vesztesége, de az alföldi városok közül Makó, Orosháza, Kiskunfélegyháza, Nagykőrös, Kiskunhalas, Csongrád, Gyula, Hajdúszoboszló népessége csökkent, vagy stagnált. 1949 és 1955 között 692.000 fővel csökkent a mezőgazdaságban a magántermelők száma, 230.000 fővel nőtt az állami gazdaságokban dolgozóké és 220.000-rel a termelőszövetkezeti tagoké. Az alábbi táblázatból tehát azt láthatjuk, hogy az egyéni gazdálkodást feladó parasztoknak mintegy egyharmada belépett a szövetkezetekbe, egyharmada a rohamosan fej70