Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Ráczné Horváth Ágnes: Az Osztrák-Magyar monarchia mint politikai közösség

a) védelem a nagybirtokosokkal vagy bármilyen centralizáló politikával szemben, b) a vármegye életének megszervezése: politikai irányítás, igazságszolgáltatás. Bár a vármegyék jogkörét alaposan megnyirbálták, nem tudták megtörni és felszámolni, mint politikai közösséget. A vármegye a dualizmusban, a politizáló nemesség fóruma, melynek nagy befolyása van az országos politikára is. Nemzetiségi csoportok A Kárpát-medence soknemzetiségű terület. 1000 év alatt annyi nép megfordult ezen a vidéken, hogy igazán nehéz lenne számbavenni őket. Krisztus után 1000-ben a magyaroknak sikerül itt államot alapítani, s ez az állam kisebb-nagyobb törésekkel mai napig áll. A XIX. századig abszolút semmi jelentősége nem volt annak, hogy valaki milyen népcsoportból származott. A törésvonal ott jelentkezett, hogy milyen családtól származik az illető, melyik réteghez tartozik a tulajdonos és politikai kiváltságokkal rendelkező vagy az ezek hiányában lévő réteghez. A határvonal a nemes és a jobbágy között húzódott. A XIX. század első felében a magyar nemzeti mozgalom volt a legerősebb, mely a nemzeti kultúrához való jogokat, az ország történelmi hagyományainak tiszteletben tartását és politikai jogokat, alkotmányt követelt. Mindeddig nem voltak nemzetiségi jellegű konfliktusok. Az 1848-as áprilisi törvények, amelyek a nemzetiségeknek semmilyen jogot nem biztosítottak - így természetesen sértették érdekeiket - a polgári fejlődésben bizonyos hátránnyal induló nemzetiségek emiatt szembefordultak a magyarokkal, mert jogaikat csak velük szemben lehetett érvényesíteni. Az 1868-as nemzetiségi törvény pozitív változásokat hozott a nemzetiségekhez való viszonyban. Az 1880-as évekre viszont előtérbe került az erőszakos asszimiláció, a magyar szupremácia hangoztatása, ami szinte szükségszerűvé tette a nemzetiségek összefogását. A polgári fejlődés az általános műveltség szintjének emelésével, a polgári-értelmiségi réteg kialakulásával járt együtt a nemzetiségek körében is. Nem elhanyagolható, ellenkezőleg meghatározó jelentőségű a fiatal nemzetállamok (Románia, Szerbia) politikája. Propagandával, anyagi eszközökkel, kiképzéssel segítik a nemzetiségi mozgalmakat - szítják az elégedetlenséget és elszakadásra ösztönöznek. A XIX. század utolsó harmadában megjelentek tehát a nemzetiségi politikai közösségek, melyek összetartó ereje a politikai jogokért, később az elszakadásért való küzdelem. 61