Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kaló Ferenc: Visszhangok, kortárs-vélemények Liszt Ferenc oroszországi koncertjeiről

dennapi egyénisége, a virtuozitás, a látvány, a külsőségek ragadták meg a megnyi I atkozókat. Joggal vethető fel akkor a kérdés: minek köszönhető, mivel magyarázható, hogy egyöntetűen szuperlatfvuszokban beszéltek, írtak Lisztről? (Kivételt csupán az 1843-as pétervári hangversenyek képeznek, amikor is hűvösebb volt a fogadtatás, mérsékeltebb az érdeklődés, ami mögött, Liszt lengyel szimpátiája miatt, egyesek politikai okokat sejtenek.) Az elragadtatás szavai természetesen Liszt Ferenc zseniális, tökélyre fejlesztett zongorajátékának szóltak, s e vonatkozásban "a zongoristák királya" (Berlioz szavai) éppen úgy lázas izgalomba hozta Párizs, London, Róma közönségét, mint a pétervárit, vagy a moszkvait. Az ünneplés melegségét kétségtelenül fokozta az is, hogy Liszt Oroszországban, eleddig szokatlan módon, koncertjei sorába jótékony célú fellépéseket is beiktatott gyermekkórusok, gyermekkórházak, tűzkárosultak, rászoruló művészek megsegítésére. Az egybehangzó lelkesültség legfőbb okát azonban abban kell látnunk, hogy a kortársak felismerték, nagyra értékelték Liszt kivételes érdeklődését az orosz zene iránt, azt, hogy megismerkedett, személyes kapcsolatokat épített ki az orosz zenei élet nagyjaival, M. Vielgorszkijjal, V. Odojevszkijjel, M. Glinkával, (1843 április 18-án a pétervári Nagy Színházban a "Ruszlán és Ludmila" c. operát is látta, s sokakkal ellentétben ő megértette, méltón értékelte azt.) Már ezeken a koncerteken is nemegyszer improvizált Aljabjev-, Glinka-művek motívumaira, a Csernomor-indulót, s egyéb részleteket is, gyakran játszotta hangversenyein, így az orosz zene népszerűsítésében már a 40-es években is múlhatatlan érdemeket szerzett. Túlmutat témánkon, de megjegyzendő, hogy az orosz zene európai propagálása, a zeneszerzők és Liszt kapcsolata a század második felében még inkább kiteljesedett. Szinte egyetlen olyan orosz zeneszerző, előadóművész sincs, akinek munkásságát, valamilyen formában ne inspirálta volna Liszt. Hatása kimutatható Balakirevnél, Muszorgszkijnál éppen úgy, mint Csajkovszkijnál. Kjui zongoraművet ajánlott Lisztnek, A. Rubinstein, Borogyin, A. Szeröv, A. Glazunov személyesen is megismerkedehettek vele, az ő ajánlására vették fel 1880-ban a Baden-Baden-i zenei fesztivál műsorába Borogyin I. szimfóniáját, valamint Glazunov I. szimfóniáját a Weimari ünnepségek 1884es programjába. 155