Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Makai János: Andrej Bogoljubszkij egyházpolitikája

nősülni, mert a források egészen egyszerűen nem teszik lehetővé a feudalizáció XII. századi északkelet-oroszországi szintjének feltárását. Az I. Ja. Frojanov, Ju. V. Krivosejev és mások által kidolgozott koncepció teljes támogatását szintén a kevés bizonyíték teszi lehetetlenné. Példának okáért elvileg elfogadható Krivosejev azon állítása, miszerint a főpapok megválasztásáról és elűzéséről a XII. században a vecsén döntöttek,

3

5 csak éppen nem bizonyítható, hogy a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemségben az 1157 és 1174 közötti időszakban ez így történt. Ráadásul Krivosejev a valóságosnál kisebbnek tüntette fel a vlagyimiri uralkodó szerepét, sőt a fivéreit elűző, idősebb druzsinája tagjainak véleményét semmibe vevő, saját sérelmei miatt Kijev ellen két koalíciós hadsereget felvonultató Bogoljubszkijról feltételezte, hogy az egyházzal kapcsolatos ügyekben mindössze egy obscsinai hivatalnok volt. Véleményünk szerint Andrej Bogoljubszkij egyházpolitikája, amely — pozitív és negatív vonásainak arányát, valamint a megvalósításával kapcsolatos lépéseket tekintve - szinte tükre egész tevékenységének, sikertelen volt. Bogoljubszkij az egyházszervezés terén nagyfokú rugalmatlanságról tett tanúbizonyságot. Hiába tett több szempontból is meglehetősen vitatható intézkedéseket, céljait nem érte el: a pátriárka kiközösítéssel fenyegette meg, s — bármilyen furcsának tűnik a gondolat -- ezt végül kegyence, Fjodor püspök valósította meg, amikor a templomkulcsokat magához vette. Andrej fejedelem Fjodor szerepléséhez fűzött várakozásai teljesen meghiúsultak: vagy elvesztette a fölötte gyakorolt ellenőrzést, és azért küldte Kijevbe, a biztos halálba, vagy egyszerűen nem tudta őt megvédeni, vagy az is elképzelhető, hogy illúziókat táplált a kijevi metropolita döntésére vonatkozóan. Az általa elűzött Leo valószínűleg visszatért egyházmegyéjébe, az oly bőkezűen támogatott papság egy része pedig egyetértett a fejedelem meggyilkolásával. Andrej Bogoljubszkij egyházpolitikáját két szóval megfelelően lehet jellemezni: totális kudarc. Paradox módon Bogoljubszkij tevékenységének valószínűleg mégis ez a leginkább időtálló területe, minthogy az általa emeltetett templomok egy része máig fennmaradt, magas szintű XII. századi vlagyimiri építészetről téve tanúbizonyságot. 146